lelkemen jégpáncél

Ma sötét tintába mártottam a tollam,

míg két felhő közt kinyílik a világ,

míg lelkemen a jégpáncél

hangos reccsenéssel rianásnak indul,

s míg apró réseiből előbukkan

tavaszszín kedv-virág.

Tavaszra nyitott ablakok

Hófoltos réten

végre madárdal csattan,

ó, itt vagy szépem,

tavaszom újra,

fellélegzik az éger

rosszkedvem fújja

gyönyörű idők

ígérete, március,

a csitri, ravasz.

Pamacsot az ég

kék festékbe márt,hallod?

kint a nyitnikék

örömzenéje

áramlik a tavaszra

nyitott ablakon.

Rímtelen alámerülés

estefelé, amikor a nappal

találkozik az éjszakával

ütött-kopott kabátzsebemből

kikandikáló, vágtába fogott

gondolataim egyre nőnek,

akár a közelgő hegyek,

könnyfátyol mögé bújt

szerény önmagam

megmentésére sietek,

ha már egy szál tétova mozdulatot

sem vélek felfedezni

senki emberfiában,

hát megmentem én magamtól magam,

és elmerülök egy kád 

kérdéses illatú fürdőhabban.

Egy villanásnyi emlék anyámról

Tarka-virágos kötény zsebéből

búzaszemet ropogtatott

a nyáresti hold

őz-barna szemében mosakodott

vidám, szép arcában törölközött 

a végtelen idő

míg rá nem borult

habkönnyű szemfedő.

Szerelmes vers helyett

Ígérem ,ma este
megmasszírozom fájós derekadat,
Voltarennel is bekenem,
a teádba cukor helyett mézet teszek,
meg citromot,
én ezzel kívánok neked
boldog Valentin napot!:))

Baráti ölelés!

Minden kedves olvasómat ölelem,és ajándékul adom a fenti logót ,amelyet aranyos blogos-társamtól Meggyes Józseftől kaptam.

Nagyon szépen köszönöm Neki!!

téves kapcsolás

A hajnali félhomályba belecsöngött a telefon hangja.
Különös dallama későre jutott el a tudatáig,tapogatva ért el a készülékhez és nyomta meg a fogadó gombját. Egy aggódó női hang kereste a gyerekét reggeli ötkor.
Téves kapcsolás.
Nem tudott visszaaludni,még sokáig a fülébe csengett az izgatott anya hang:
-halló te vagy? nem tudod hol a lányom, még nem ért haza?
-sajnálom asszonyom, tévedés,
-jaj,elnézést-de már nem várta rá a választ kinyomta a telefont,és biztosan remegő kézzel kereste a megfelelő számot,
-nem láttátok a lányomat? és aggódik, míg meg nem csörren a kulcs a zárba-itt vagyok anya!
Boldogság és aggódás az anyai szív, bár közhelynek tűnik, de igaz.Ismerős az érzés.
Tekintete a ház előtti nyírfa között a rózsaszín hajnalra esik.Egy fél óra, és fel kell kelnie.
Félálomba alszik.
Az álma visszaér az évekbe, matató keze megakad a gyerekkor küszöbén.
És most sok mindent megért, és megbocsájt, és magának is megbocsájt, hogy nem volt képes megbocsájtani.
Újaival rásimít anyja távoli szép arcára, majd rácsodálkozik apja tökéletessége mögé rejtett emberi lényére, boldoggá teszi a tudat, hogy senki sem tökéletes.
Pedig azt hitte, hogy csak ő nem az, és szenvedett az apja tökéletes árnyékában.
De rájön az álarc mögé bújtatott türelem mögötti türelmetlenségre.
Csöng a telefon ébresztője.Felriad.
Úgy gondol vissza az álmára, akár egy tisztítótűzre.
Benéz a lánya szobájába és boldog,de közben aggódik, és így a tökéletes, hogy semmi sem az.

Lassan,de biztosan

Régi igéretemnek szeretnék eleget tenni,ezzel az írással, amelyben  pár szóval felvázolnám egy kis  ház feljavításának történtetét.  

Egy közeli faluban - a férjem szülőfalujában Csíkjenőfalván- fedeztük fel a teljesen romos állapotban lévő épületet(a telek az apósomé volt),ahol eredetileg állategészségűgyi laboratórium működött.
Teljesen elhanyagolt állapotából kifolyólag későre esett le a tantusz nekünk,hogy fantáziát lássunk a romos házba. De miután egy kicsit gatyába ráztuk nagyon boldogok vagyunk,hogy nem hagytuk veszendőbe. A ráfordítandó összeg eléggé kevés,így csak a szűkséges munkákhoz hívtunk mesterembert, a többségi munkát saját kezűleg oldottuk meg.
A hétvégek, meg a meló utáni délutánok minden órája építőmunkával telt.Még sok kívánnivalót hagy maga után,de egy pár napig-hétig szüneteltetnünk kell a melót zsebláz végett.:((
A 38 négyzetméteres kislak éppen elég nekünk a hétvégi pihenésre, vagy a haverokkal bográcsozásra, sörözésre.Az udvar sem olyan kicsi 100 négyzetméter, most éppen egy fásszín épül, hogy a sok kacatot is legyen hová berakjuk.
Fürdő nuku, távlati terv.

1-a mi fürdőszobánk:))
2-barackfa csemete,
3-egyetlen szál virág,amit lencsevégre kaphattam:)
4-csodasövény(nem is olyan csodás )
5- falicsempe,
6-a nagyanyám lócája is helyet kap a konyhában,
7-a bejárat fölé a múlt hátvégén került fel a tető (eresz még nincs)
8-épül a fásszín,
9-ahogy mifelénk mondják, a ház "bütüje"még félkész állapotban,
10-a házikó mostani állapotában, a szomszéd ház ablaka eléggé zavaróan van jelen:((
(Tőletek kérek valamilyen "szelíd" megoldást )
11-a legrégebbi felvétel a házról a tavaly újrafödés után.
A gólyák a legcsendesebb szomszédaink:))
Ennyi lenne egyelőre,ha lesz valami látható haladat arról is rakok majd fel fotókat.

Tél végi sorok

Elsuhannak tükrös

tó fölött

csattogó, bús

téli madarak

sötét tollukat villantja

sápadt napsugár.

Nicsak vadlúdak!

kiállt a kisleány,

vidám kacaj,

s a jeges tó

olvadozni indul

Hallod már?

távoli jég-moraj.

Ima

Rongyos lelkemben áhítat

reszkető szívvel félelmeimbe kapaszkodom,

Mindenségek Atyja

ne légy rettenetes Isten,

csak állomás légy nehéz utakon.

Túl fényes házadban hunyorgok

sérti szemem a csillogás,

bronzszobrodra mesteri kezek

formáltak új ruhát,és

 nem talállak a frázisok között.

Játék az élet

Játék az élet!

Az élet nem játék! Te

döntesz hogy legyen.

adósom az élet

A fiatalsággal még adósom az élet
csiklandós,csilingelő hajnalokkal
sós tengeri homokon táncoló 
bódult ,édes,
mély szippantásokkal

s bár átcsorgott  öt x-es lelkemen
sok porckopásos évtized
a fiatalságommal még adósom az élet
míg a napom fátyla ellobban
s rám borul a végtelen alkonyat

de addig még rázom  az élet rácsait
szívem falán még ott kopog a vágy
magából alkot fényességet
megálmodja félkész álmaimat
szomjúhozom,hát innom ád.

ahogy a holdsugár lépdel a ritka fák között
a fiatalsággal még adósom az élet
míg békésebb vizekre költözöm.

időtlen tanuk

Letűnt korszakok

csendes vitrine mögött

visszaint a múlt

műkinccsé vénült

szúette ,dicső,örök

emlékké fakult

ódon illatok

hátán megkövült gondok,

időtlen tanuk.



( Múzeumlátogatóba)

Sírásók

Naponta sírt ásnak,

nekik majd mások ásnak

sírt.

Lila-szürke haiku

Lila-szürke vers

sorok között átölel
óvón az anya.

( lányomnak készült pulcsihoz :)

Zúzmara

Drót kerítésre

a tél fehér fátylat szőtt

zúzmara az úr.

A fehér csend

Itt fent a nagy fehérség alatt mily titokzatosság honol,

mint lepedőn átsejlő domborulatok

még az utat is belepte a hó,

s ha nem hallatszana távoli harangszó

hólepte falumba be nem juthatok.

Most minden egyes szó dadogássá torzul

csak ott tekereg bent a gondolat sűrűjében 

a sok zaj után oly jól esik a csend

de a téli horizonton extázis lapul.

Túl a fájdalmon, túl a harcon,

túl a sorsom szent határain

érzem itt rokon lettem a csillagokkal

és a puhán ringó jeges fenyőággal.

A fehér csönd megtörik a határkersztnél

érces, rekedt varjúkárogással,

téli világ most belédsimulok,

akár anya ölébe kisgyerek

gyámoltalan, dacos-bátorsággal.

indul a banzáj

Csíkban a farkas

nem eszi meg a telet

indul a banzáj.

Pörög a film

pörög a film,

kit érdekel?

győzz meg, hogy élsz,

győzz meg, hogy élek

nehéz a tétel?

nem baj, majd tovább álmodom.

felhős örömöm

párnám alá rejtem

s ha újra érkezel

kutass csak,

míg megleled.

ott mélyen bent

Ott mélyen bent egy kisgyerek

most félelmében megremeg,

ajkáról felszakadt dalok

megannyi szánalmas jajok

másik meg éppen megszület

fércelni azt, mi megrepedt

jövendő fénynek csókot int

könnyedén táncol, lepkeként.

Én vagyok mindkét kisgyerek

minden fáj, és semmi sem

hunyorgok nappal szembenézve,

vagy utat szövök a messzeségbe.

Hol nevettetek,

hol meg ríkatok

csüggedt ágú fűz,

vagy fénylő tűz

vagyok.

havas versike

hó hullt a városra-

pelyhes

vigyázzon postásnéni-

kedves

ez a járda járhatatlan,

csak a hótól láthatatlan,

ki ne törje a bokáját

ne legyen oly pekhes.

Tél első napja / haiku

Kövér jégcseppel

kopogtat az ifjú tél

sír a szürkeség.

Nem simogat már 

langyos,színtelen sugár

hópillangó száll.

Kopár nyárfaágról

varjú kiállt: vége van!

Kár, hogy vége, kár!

évfordulók

Meleg-ebéd illatában
 nemesedett évfordulók

suhannak menthetetlen,

siratjuk a mát, a tegnapot

regélő percek, órák lényegében,

majd halkan bekoppant a holnap,

és egyre ritkuló hajszálaink után

elillanunk észrevétlen.

Vágyom a tavaszt

Vajon a sok gaz közt van virág,

 legalább egy árva csipkerózsa?

vagy csak  szamárkóró remeg

a jajongó őszi szélben

túl a kopár domboldalba.

Még arcomba csapódik

enyhe percnyi nyár,

csókavijjogással kavarodnak

november-alkonyok,

keleten zokogva semmisül meg

az élni vágyó határ,

s hideg csókkal távoznak

táncoló tegnapok.

Még tél sem jött,

s már vágyom a tavaszt

vidám-zöldet, lepekekergetőt,

tanúit  a télnek

magból kelt természet örömét

éltető vigaszt

buja szeretőt.

mindenszentek

Valamikor gyerekkoromban

sosem látott dédszülők sírjára

vittünk anyámmal koszorút,

gyertyát gyújtottunk,

a szomszéd sír gyertyagyújtogatója

cukorkával kínált.

Most mécsesek sorfala között

kazalnyi virággal érkezem,

sok sírra kell

gyűlnek a hantok

márványszín avar közt

nedves gesztenyéket rugdalok

Csönd van és gyertyaillat

 (a cukorka a táskámba maradt

nem kínálgatom.

Talán már nem  divat.)

Limerick csokor

Egy kicsit bárgyú,egy kicsit pajzán ötsoros versek

Örökség 

Alig hitt fülének Béni

kifingott az agg nagynéni

sommás a bankszámla

nem teng túl a hála

rokonság a haját tépi.

*

Hős Limerick

Szép ír város hős Limerick

ott terem az ős limerik

egyik-másik pajzán

tangabugyi pajzsán

ha vízbe esik majd kimerik.

*

Ödön búja

Jól meghízott ez az Ödön

akár egy nagy zsírosbödön

maradt azért búja

nem nőtt meg az úja,

pedig azon nincs is köröm.

*

Melák szerecsen

Melák pasi ez a szerecsen

elaludt a félemeleten

alatta asszonya

na hadd el asszongya

van még legény a tíz emeleten.

*

Bölcs Salamon

Rendelkezett bölcs Salamon

ne maradjon föld parlagon

egy leány sem szűzen

van ám legény bőven

csodálta is a Pentagon.

*

Tutyi-mutyi Rudi

De finnyás lett ez a Rudi

nem tetszik a bundabugyi

szexlapot lapozgat

gatyába matatgat,

pedig milyen tutyi-mutyi.

Sírvers

Itt nyugszik Kőműves Kelemen

építészmérnök volt, de milyen

Déva vár projektje

asszonyát elvitte

lovait zabozta heteken.

tovatűnt az indián nyár

Ma reggelre a láthatár

porcukorral volt meghintve

virágtalan akácága

fázósan borzongott össze.

Lejtős, didergő ösvényen

lúdbőrös fenyő csalóka

hagy csíknyomot maga után

a fehérlő hóharmatba.

Belekenyér tűzgyümölcse

átsejlik a fehérségen,

mint a cukrozott szamóca

fagyasztóból kivett kelyhen.

Hecsedli puhító zúzmarát

ködből előbújó patak

nyaldossa celofán-jegesre

egy hűvös percre, míg fennakad.

Az indián nyár rég tovatűnt

vacognak a vénasszonyok

nyaruk már múlt, s ők maradnak

sötét, reszkető angyalok.

A fotó Várday Béla fotóművész munkája.

Gondolatok a műhelyben

Hogy valaki egy műhelybe tölti mindennapjait, már egyi speciális helyzet, ugyanis az emberek többsége irodákban, szalonokban, iskolákban és több féle puccos munkahelyen dolgozik, viszont ebben a kis, mondhatni középkori felszereltségű, omladozó épületben melózni  magában egy unikum.

Akkor hát  legyek csak megtisztelve azon helyzet által,miszerint e  szerencsés helyzet adatott meg nekem.Lubickolhatok egy egész nyári szezonban(ápr.-okt.) ebben a különleges történelemmel bíró épület kisugárzásában,ahol az elmúlt 15 év alatt(mióta itt dolgozom) az egyetlen újítás egy konnektor csere volt-az előde egy nedves reggelen falimentet mondott egy robbanásnak is beillő rövidzárlattal :)

Tehát itt töltögetem dolgos, fordulatokban nem bővelkedő  hétköznapjaim.

A válság elsöpörte mellőlem a nyugdíjra öregedett kolléganőmet, így egyedül javítgatom az útjelző táblákat.Az új, korszerű táblákhoz ugyanis modernebb felszereltség is kell, amit egy Országos Útépítő cég nem engedhet meg magának...:) Így a krízis szab határt a minőségi melónak,de ha nekik jó nekem aztán végképpen az.

Most éppen az omladozó csempekályhának dőlve kortyolgatom a reggeli kávémat, és az egyedüli kellemes dologban - a szép panorámában - gyönyörködöm.

A felhők szinte rátelepedtek a szemközti dombokra, eltakarva előlem az őszölő báránycsorda tarkaságát.

Még egy pár nap és kezdődik az un. hószezon és a mozgalmas diszpécserszolgálat. Ez a két, egymástól eléggé eltérő meló adatott meg nekem a mindennapi kenyér előteremtésére.

Szemléltetem a fent leírtakat:

Ez a bejárati ajtó ,színessé csak a veder vízről visszaköszönő szivárvány teheti

A "korabeli" falon ásatásokat végzett egy pancser villanyszerelő,a  vezeték rögzítése már az én kezemet "dicséri" :))

"Uzinele Timpuri Noi " Bucuresti-anno domini 1947....

nem éppen mai darab a kompresszor, de istenemre éktelen zajt képes produkálni...:)

A faliszekrény "rozettás" diszítése ejti gondolkodóba az ide betérőket a tartalmát illetően...:)

az egészségügyi ládán feltüntetett sárga nyíl pedig egy  megkönnyebbülési helységbe vezet,amit bizonyos okokból nem illusztrálok...

Ezek a "művészeti alkotások" a bizonyítékok arra,hogy nagyon unhattam magam:)

Ő pedig Kutya, a nem éppen szellemes  nevű céges kutyalegény.

rongyos szavak

Jössz zilálva, kifulladva,

de hát miért töröd magad,

szó meg vers mi céllal tolong

kitörésre, szív szakad?

Csak úgy beesel hörögve

gyengén sápadt-betegen

érthetetlen foszlányokban

lóg szógúnya testeden.

A sok lim-lom, kacat  mélyén

értelmetlen gondolatban

egy szentjánosbogárnyi fény

közbe-közbe meg-meg villan.

Micsoda nagyképűség!

a lomnak nincs szűksége fényre

Tűzzé váljon, éjkorommá,

szálljon szélben sötét pernye!

tegnap még,ma már

Tegnap még a kiskertbe vígan,

ma már a tűzhelyen zsírban

irul-pirul

a zsenge csibe,

kit ízibe szolgáltak fel

főételnek

a nagyhasú házmesternek.

Óh Uram,  micsoda garázda,

vagy talán parázna

nyögdécseléssel

hangos nyeléssel

tünteti el

két szussz között

a leves mögött.

Jól fésült

pudlikutyája

az előszobába

két lábra állva

áhítattal vakkan

kis csontra várva.

Tegnap még

asztal mellet vígan

szende sült csirkével

párban,

ma már egy kórházi ágyon

egy lestrapált

bőrdíványon

plafonra szált

legyeket számol.

Itt fenn ,ott lenn

Itt fent

Idefent, ha körbenézek

kékek a hegyek

sötétzöld fenyőcakkos

csipkeszegélyek

szurkálják az ég végtelenjét.

Ott lent

Odalent a nyalka Olt

görget sekély vizén

sok múló századot

és egyre csak hordja,

mint ember a keresztjét.

giccses őszi vers

Őszillatú bokrok sárguló ligetek

szívem szerint én is itt ülnék veletek

bánatgyilkolónak,

könnyriogatónak,

télvidámítónak

szednék belőletek.

Ködkabátú reggel

melegítenétek,

hóviharos éjjel 

szólna víg zenétek

szívemre-lelkemre

gyógyírt terítnétek

Őszillatú bokrok,

sárguló ligetek.

öreg könyv a kispadon

Halk szél röppen

bokor rezzen

vén könyv lapján

átzongorál.

málló lapú

igazságon.

Zeng a lelke

zeng írása

zeng az egész

borítása.

Benne guggol

egy nagy titok

amit épp most

olvashatok.

Édes illat

tudás illat

szók bölcsője

gondolkodás

puha földje.

Csillag fekete

égbolton

sziklából fakadó

hűs folyó

hol boldog,vagy bús

út kanyarog:

társ,

barát,

szerető

tudás itala

beléd kortyolok.