2010. október 14., csütörtök

tovatűnt az indián nyár



Ma reggelre a láthatár
porcukorral volt meghintve
virágtalan akácága
fázósan borzongott össze.


Lejtős, didergő ösvényen
lúdbőrös fenyő csalóka
hagy csíknyomot maga után
a fehérlő hóharmatba.

Belekenyér tűzgyümölcse
átsejlik a fehérségen,
mint a cukrozott szamóca
fagyasztóból kivett kelyhen.


Hecsedli puhító zúzmarát
ködből előbújó patak
nyaldossa celofán-jegesre
egy hűvös percre, míg fennakad.


Az indián nyár rég tovatűnt
vacognak a vénasszonyok
nyaruk már múlt, s ők maradnak
sötét, reszkető angyalok.





A fotó Várday Béla fotóművész munkája.

2 megjegyzés:

Várday Béla írta...

Szép!
És megtisztelő.
Üdv

szeterka írta...

Köszönöm !
Üdv viszont!