Itt fenn ,ott lenn

Itt fent

Idefent, ha körbenézek

kékek a hegyek

sötétzöld fenyőcakkos

csipkeszegélyek

szurkálják az ég végtelenjét.

Ott lent

Odalent a nyalka Olt

görget sekély vizén

sok múló századot

és egyre csak hordja,

mint ember a keresztjét.

Gyökereim láthatatlan lánca

Őrködött e táj fölöttem
hideg télben, forró nyárban
mindig ott volt észrevétlen
aggódása anyaszemű szigorában.

És e szent, nagy oltalomban
kemény ős sorsok álltak strázsát
 félig álmodott álmaimra
dobtak -mint vad csikóra - zablát.

A kihűlt vágyak fölött némán
 ősi rangotok ím elismerem,
s e mély gyökerek láthatatlan láncán-
függ a sorsom, függ az életem .

Csak egy patak

Csobogó patakok,

hófehér, hűs habok

nem csak itt csobognak

ezrével akadnak

széles e világon.

De ez az egy ismerős

hívása oly erős,

mint ősanya hangja

hegyek mély visszhangja,

ha a partját járom

fülemben zenéje,

szememben szépsége

nem mérhető mással

fénylő gazdagsággal:

társam és magányom.

A bölcsőm itt ringott

anyám az első szót

patak csobbanással

ízes tájszólással

csókolta ajkamra.

Számban nyíló dallal

őseim szavával

szólanom érdemes,

mert e dal oly nemes:

kezdetem s halálom.