2012. április 21., szombat

Bolondos április

Bolondos április
Illata mindig friss
Szellőt fúj, simogat 
Utcán gyúr friss sarat.

Réten át, patakon
Fodrot sző habokon
Csicseri csillanás
Madárdal csacsogás.

Kéklik a kék berek
Aranyág enyeleg
Virágán esőcsepp
Szellőre megremeg.

Április bolondos
Tavaszi kolontos
Borúra-derűre
Gyógyírt ken sebemre.

2012. január 12., csütörtök

rendhagyó,szürke haiku

Szintelen az ég,
csupasz ágak karcolnak
fakó verset 
a szürke télbe
sok kérdésre nincs felelet,
de egy csintalan remény
ott lapul mélyen
a még meg nem született
szűzi hó alatt.





2012. január 7., szombat

A szenvedélyen innen és túl

Délutáni álmot szundít a gondolat
üszkösre égett,most lankadni látszik
tetsznyugalomban csak álmában játszik
akár jég alatt örvénylő, bujkáló fodrozat.

Egyre távolodnak tomboló viharok
égető szikrák, pusztító nagy tüzek 
vízbe nyúló ágaikkal csiklandozó füzek 
levéltelen remegései,  magányos virrasztók.

Rebbenő pillái függönyén keresztül
fel-fel sejlenek álmodatlan álmok
kővé vált láva-könny közt várók,
Ébred a gondolat.
Még mindig van szenvedély legbelül.

2011. december 4., vasárnap

Vasárnapi ebéd

Csatatérré vállt a konyha
fortyadozik tyúkhúsleves
sárgarépás, petrezselymes,
 az illata...milyen fenséges.

Panírba fúlt a hússzelet,
majd pirulva dőlt fehér tálra,
alma hull szét karikára
piskóta fürdőre várva.

Az illatokkal eggyé válok,
kavarok  és habot verek
oda rakok, innen veszek
csak úgy gyűlnek a csipetek.

Ezt ízlelem, azt kóstolom
megfőtt, megsült, meg ne égjen,
jaj csak a vendég ne késsen,
és időben ide érjen!

S ha már itt van jól is lakjon
egy morzsányi ne maradjon,
a vasárnapi ebéd után
jóleső érzés maradjon.
ezért én még megtetézem
s e kupicát még ide tészem.

2011. december 1., csütörtök

2011. november 8., kedd

revelatio

Én,mint ember
 nő,
anya
és feleség
mint magyar,
székely
barát, vagy
ellenség,
vallom, és
érzem
az egyszerű
 lényeget,
mely nem egyéb,
mint
színtiszta
végtelen
 szeretet.

2011. október 16., vasárnap

amikor megszülettem


Amikor megszülettem
egy őszi délután
-szántáskor-
nem kondult harang
csak vackor pottyant
a lédús alkonyatba
anyám fájdalmába takart.
Nem sírtam-
-azt mondták
csak mikor a bába rám csapott
miért is nem hagytam akkor
csapot-papot.

s most vagyok
őszi hecsedlibokor
szúrós pirosgyümölcságaim
hóharmat-ütötte éveim
 járt, és járatlan
útjaim szövevényében
a gyerekkorom mára történelem,
pedig illatával tele még az emlék
bár egyre elhalóbb
mint távoli lágy zenék..

2011. október 14., péntek

Sőzi nettoszeléf -Őszi szonettféle

Razsdó solfot ttell a Lyosom hegye
ürkitz kék  egén elhőf gombolyog
tálad a isző kobor altol leballag
kacs köd en jálszon feléje.

Raká egy őn ögeres urhatára
okoptt arnab,birob szinünap
pünneni kemlénpazho gyölh kalap
karámia laló andilákó huncutka.

Mert ah men ősz a sző 
ilyen ögyörnyű épszésget
a lét magában ünnepi  erő

olajló edvesk oj idő
angyali ismogatsá eget
 isztát edveskedő eresztő.

2011. szeptember 21., szerda

gyerek-könnyek

Még pilládon ott rezeg
az esti könnycsepp
talán álmodban  leszárítja
a tányér-telehold

úgy simítanám
pelyhes fiú arcod,
félek felköltelek.
Békén maradok.

Ébresztőóra

Álmos, gyér-fénnyel
rezzent a reggel fél hét
s Nabuccót zenél,
régen a verkli zajára 
nyílt a nap
éles csengetés-vert álmok
ott gubbasztanak
valahol
egy ködös őszi reggelen.

buta-okoskodások

Az idő

Az idő fáradhatatlan, én idővel fáradok,tehát ő van előnyben.

Még mit ne!

Sokszor belátom, hogy nem jó mindig lázadni a sors ellen, de ha nem teszem még azt hiszi neki van igaza...


Emberi öntudat hiányállapot

Lassan kipergő öntudatok halálkiáltásával távozik a lényeg, ami megmarad selejt, de bírja a strapát.

Szabadság

A szabadság nekem valahogy az egyedülléttel kapcsolódik össze, egyiket sem próbáltam, nem tudom élvezném-e?

Korlátok

Utálom a korlátokat, de sajnos kezdek hozzá szokni.

Palota és kunyhó

Megcsodálom a fényes palotákat, s boldogan térek vissza a kunyhómba.


2011. szeptember 11., vasárnap

egyszerű vers

Nyaraló előtt a kávémat fogyasztom
nehezebb melókat holnapra halasztom,
három tarka-macska lábamnál nyargalász
ezüst szál- fonó pók dolgosan falra mász.

Madárcsicsergést hord a langyos őszi lég
benne fürdőzik kék szemű, szőke ég,
tavalyi,fiatal jonathán almafán
piroslik egyetlen aprócska almalány.

Sarjú- rend illata  édesen nyújtózik
harangszó hangjával hosszan kacérkodik.
Szeptember, vasárnap, délelőtt tizenegy,
egyszerű versem, mint táblán az egyszeregy.

2011. augusztus 12., péntek

hold-kelte

A Hold ma este

nekem kel

a Nagy- Somlyóra ül

majd el eregel

az ablakom előtt

és elvegyül

a blokkház előtti

nyírfalomb közé.

Léda épp most

szenderül

pillája rebben

párás-kék

ártatlan szemén

arcára

álom-kép derül .

A Hold ma este

nekünk kel

Nagy-Somlyó

 hegyére ül 

most béke van.

Ott,legbelül.

2011. június 9., csütörtök

álmokból szőtt szavak

Szavak, csak üres szavak
akár üstdob úgy konganak

koldus-szellem hű árnyéka
tettek sivár ivadéka.

Álmodozó henye frázis
száraz homok,nem oázis.

Mégis, akkor is remélek
egyszer talán szívhez érnek

hűvös után meleg kezek
egyszer talán érintenek,

unott szemekben egy szikra
rávillan a kavicsokra.

Minden lesz,az is mi nem volt
szavat festek álmaimból.


2011. június 8., szerda

Szerelmesen szálló szirmok

Szólamba  száll száz szerenád
szirom szirommal szemez,
szerelmesen szerterebben,
szeretsz szöszi? szeretlek!

Szállnak szélben szende szirmok
szeppen szűzi szösszenet,
szépen szusszanak a szívek,
szeretsz szöszi? szeretlek!

Szólj szám szépet, sziromszagút
szenvedésem szertelett
szépen száll a sziromszellő,
szeretsz szöszi? szeretlek!



 pösze barátnémnak szeretettel ! :)

2011. május 5., csütörtök

A májusest illata

Apró szellővel ölelkezik a májusi alkonyat
friss románcuk hűvös-langyos, huncut,
ráhunyorognak kuncogó, pislogó csillagok
távoli hárs rezzen, bokor neszez,  túljut
a keskeny kanyargó ösvényen
lakókocsis, nyálkás, apró csiga
füttyent a rigó, majd párja mellé bújik
a mocsár felől belekiált a lila estébe
egy szerelmetes hangú, ifjú bölömbika.

A város felől ezer ablakszemnyi fénnyel
tolakodnak siető szentjános bogarak,
Emberek,  csak egy lehelet az élet,
 visszafordíthatatlan az idő
nektek is füttyentenek csacsogó madarak.

Az alkonyra ráborul az ég bársonylepedője
emberre, madárra, szentjánosbogárra,
az órák most csendesebben járnak
csak a földből sarjadó vetés hangja halszik
lágy illatot lehel  a május éjszakára.

2011. április 22., péntek

Mysterium

Júdások vagyunk, hazug árulók
harminc ezüstpénzre váltott
hamis ideálokkal  zsebünkben
sunyin kotródunk a kertek alatt.
miközben az útszéli keresztfáról
ránk vetül a fény, az igazság,
és szétszórja gyanakvó szíveinkre,
megtört, reményvesztett, megátalkodott,
dacos szíveinkre, hogy
kiváltatunk újra és újra
a bűneink sarából.

2011. április 7., csütörtök

Léda dal (haiku)

Világra jöttél
rózsás arccal ,bimbó vagy,
üde kis harmat.

Balzsam szívemnek,
egyszerre átölelek
anyát-gyereket.

Lelkem jobbá lesz
 teáltalad , angyalok
ávét zengenek.


Kis unokám : Léda Sára születésére

2011. március 19., szombat

lelkemen jégpáncél




Ma sötét tintába mártottam a tollam,
míg két felhő közt kinyílik a világ,
míg lelkemen a jégpáncél
hangos reccsenéssel rianásnak indul,
s míg apró réseiből előbukkan
tavaszszín kedv-virág.

2011. február 24., csütörtök

Rímtelen alámerülés

estefelé, amikor a nappal
találkozik az éjszakával
ütött-kopott kabátzsebemből
kikandikáló, vágtába fogott
gondolataim egyre nőnek,
akár a közelgő hegyek,
könnyfátyol mögé bújt
szerény önmagam
megmentésére sietek,
ha már egy szál tétova mozdulatot
sem vélek felfedezni
senki emberfiában,
hát megmentem én magamtól magam,
és elmerülök egy kád 
kérdéses illatú fürdőhabban.

2011. február 17., csütörtök

Egy villanásnyi emlék anyámról

Tarka-virágos kötény zsebéből
búzaszemet ropogtatott
a nyáresti hold
őz-barna szemében mosakodott
vidám, szép arcában törölközött 
a végtelen idő
míg rá nem borult
habkönnyű szemfedő.

2011. február 14., hétfő

Szerelmes vers helyett


Ígérem ,ma este
megmasszírozom fájós derekadat,
Voltarennel is bekenem,
a teádba cukor helyett mézet teszek,
meg citromot,
én ezzel kívánok neked
boldog Valentin napot!:))

2011. február 3., csütörtök

Tél végi sorok

Elsuhannak tükrös
tó fölött
csattogó ,bús,
téli madarak
sötét tollukat villantja
sápadt napsugár
Nicsak vadlúdak!
kiállt a kisleány,
vidám kacaj,
s a jeges tó
olvadozni indul
Hallod már?
távoli jég-moraj.

2011. január 31., hétfő

Ima

Rongyos lelkemben áhítat
reszkető szívvel félelmeimbe kapaszkodom,
Mindenségek Atyja
ne légy rettenetes Isten,
csak állomás légy nehéz utakon.
Túl fényes házadban hunyorgok
sérti szemem a csillogás,
bronzszobrodra mesteri kezek
formáltak új ruhát,és
 nem talállak a frázisok között.



2011. január 16., vasárnap

2010. december 19., vasárnap

indul a banzáj

Csíkban a farkas
nem eszi meg a telet
indul a banzáj.

Pörög a film

pörög a film,
kit érdekel?
győzz meg, hogy élsz,
győzz meg, hogy élek
nehéz a tétel?
nem baj, majd tovább álmodom.
felhős örömöm
párnám alá rejtem
s ha újra érkezel
kutass csak,
míg megleled.

2010. december 7., kedd

havas versike

hó hullt a városra-
pelyhes
vigyázzon postásnéni-
kedves
ez a járda járhatatlan,
csak a hótól láthatatlan,
ki ne törje a bokáját
ne legyen oly pekhes.

2010. december 1., szerda

Tél első napja / haiku

Kövér jégcseppel
kopogtat az ifjú tél
sír a szürkeség.

Nem simogat már 
langyos,színtelen sugár
hópillangó száll.

Kopár nyárfaágról
varjú kiállt: vége van!
Kár, hogy vége, kár!

2010. november 25., csütörtök

évfordulók

Meleg-ebéd illatában
 nemesedett évfordulók
suhannak menthetetlen,
siratjuk a mát, a tegnapot
regélő percek, órák lényegében,
majd halkan bekoppant a holnap,
és egyre ritkuló hajszálaink után
elillanunk észrevétlen.

2010. november 11., csütörtök

Vágyom a tavaszt

Vajon a sok gaz közt van virág,
 legalább egy árva csipkerózsa?
vagy csak  szamárkóró remeg
a jajongó őszi szélben
túl a kopár domboldalba.

Még arcomba csapódik
enyhe percnyi nyár,
csókavijjogással kavarodnak
november-alkonyok,
keleten zokogva semmisül meg
az élni vágyó határ,
s hideg csókkal távoznak
táncoló tegnapok.

Még tél sem jött,
s már vágyom a tavaszt
vidám-zöldet, lepekekergetőt,
tanúit  a télnek
magból kelt természet örömét
éltető vigaszt
buja szeretőt.

2010. október 31., vasárnap

mindenszentek

Valamikor gyerekkoromban
sosem látott dédszülők sírjára
vittünk anyámmal koszorút,
gyertyát gyújtottunk,
a szomszéd sír gyertyagyújtogatója
cukorkával kínált.
Most mécsesek sorfala között
kazalnyi virággal érkezem,
sok sírra kell
gyűlnek a hantok
márványszín avar közt
nedves gesztenyéket rugdalok

Csönd van és gyertyaillat
 (a cukorka a táskámba maradt
nem kínálgatom.
Talán már nem  divat.)

2010. október 24., vasárnap

Limerick csokor

Egy kicsit bárgyú,egy kicsit pajzán ötsoros versek



Örökség 
Alig hitt fülének Béni
kifingott az agg nagynéni
sommás a bankszámla
nem teng túl a hála
rokonság a haját tépi.
*
Hős Limerick

Szép ír város hős Limerick
ott terem az ős limerik
egyik-másik pajzán
tangabugyi pajzsán
ha vízbe esik majd kimerik.

*

Ödön búja

Jól meghízott ez az Ödön
akár egy nagy zsírosbödön
maradt azért búja
nem nőtt meg az úja,
pedig azon nincs is köröm.

*

Melák szerecsen


Melák pasi ez a szerecsen
elaludt a félemeleten
alatta asszonya
na hadd el asszongya
van még legény a tíz emeleten.

*

Bölcs Salamon

Rendelkezett bölcs Salamon
ne maradjon föld parlagon
egy leány sem szűzen
van ám legény bőven
csodálta is a Pentagon.

*
Tutyi-mutyi Rudi

De finnyás lett ez a Rudi
nem tetszik a bundabugyi
szexlapot lapozgat
gatyába matatgat,
pedig milyen tutyi-mutyi.

Sírvers


Itt nyugszik Kőműves Kelemen
építészmérnök volt, de milyen
Déva vár projektje
asszonyát elvitte
lovait zabozta heteken.




2010. október 14., csütörtök

tovatűnt az indián nyár



Ma reggelre a láthatár
porcukorral volt meghintve
virágtalan akácága
fázósan borzongott össze.


Lejtős, didergő ösvényen
lúdbőrös fenyő csalóka
hagy csíknyomot maga után
a fehérlő hóharmatba.

Belekenyér tűzgyümölcse
átsejlik a fehérségen,
mint a cukrozott szamóca
fagyasztóból kivett kelyhen.


Hecsedli puhító zúzmarát
ködből előbújó patak
nyaldossa celofán-jegesre
egy hűvös percre, míg fennakad.


Az indián nyár rég tovatűnt
vacognak a vénasszonyok
nyaruk már múlt, s ők maradnak
sötét, reszkető angyalok.





A fotó Várday Béla fotóművész munkája.

2010. szeptember 20., hétfő

Elvirágzik lassan a nyár

Elvirágzik lassan a nyár
a homályló erdő dermedt
árnyéka összerezzen
köddel ölelkeznek a fák
hóharmat cseppet sírnak
a szürke égen.

Varjak vijjognak árva gólyafészken
hűvös percekbe fordul langyos óra
túl a dombon riadt árvafenyő
adja meg magát, mintegy végszóra
a természetnek.


2010. augusztus 31., kedd

Vihar


Villám nyalja a sötét eget
sír, zokog a riadt erdő
ijesztő mennydörgés fenyeget,
szilfába csap szilaj ménkő.

Derékba tört az óriás,
halhatatlannak hitt őrfa
felsebzetten üvölt, sajgás
telepszik rá a viharvert domboldalra.

Vészkijárathoz tolongnak
esőriadt fabogarak,
összetört fészkeket siratnak
tépett szárnyú   bús madarak.

Eső múlik, vihar lankad
sárlét iszik jéghideg föld
színességes  szivárvány ad 
szilfa reményt, mit ketté tört.

Láthatatlanság

Rajtam mért idők peregnek
a briliáns, hűvös percre
csillagszikrákra bomlanak,
s ráhullnak a sötét égre.

Sikoltnak a csend hangjai
riogatnak vak törvények
száguldó kis pillanatok
állnak sorfalat mögöttem.

Kacagva nyitnak álomkaput
a jövőre  rálátást leltem
gyöngyharmattal megszórt tejútban
tűnődéseimre halk választ nyertem.

Bár tolongnak a fényesség körül
milliónyi lámpabogarak,
eldugott  kis zugát e létnek:
Láthatatlanság.Többre tartalak.


2010. augusztus 30., hétfő

Önkritika

Verseim fogatlan farkasok,
üvöltenek, de nem harapnak

néha gyengécskék,
néha még gyengébbek
művészileg hiányosak
néha tipikusak
néha kritikusak,
de soha nem általánosak
énbennem születtek,
mint a ma született bárány
egyik sem esélyes
nem is oly veszélyes
csak betű betű hátán.

Talán nem kellett volna megíródnia,
mert nincsen meg bennük az ideológia,
 énbennem megvan  az önirónia,
úgysem  lesz belőlük nagy rapszódia.....


Heje -huja rózsa

Ez a rózsa piros volt
amíg le nem hullott
a szerelem is igaz volt,
amíg el nem múlott .

De a tövis megmaradt
hervadt rózsa ágán
egy kis szirom fennakadt,
mind csomó a kákán.

Heje huja rózsa
többé le nem szedlek
tövis, ha nem volna
akkor leszednélek.

m.

a hegyek szabad vándora


utam selymes mező,
göröngyös sziklaoldal
sűrű köd az étkem
s mézédes nyírfa,

italom, mi tükröm
buja rekettyék közül
kandikáló forrás,
sebet, ha ejt az ág
balzsamként gyógyít
bársonyos folyondár.

Lelkemnek szabadságos
vágya,ím
beteljesedett
s madárdalokkal
szállok kikeletnek,
s majd nyugatnak
megint.

2010. augusztus 29., vasárnap

egyszer elmegyek

Egyszer elmegyek,
nem visszhangzik pusztában
kiáltó szavam

fújnak más szelek
lábnyomomból egy szarvas
 hűs vizet iszik.

Csendesen neszez
hantomon hulló levél,
nem sír utánam

öntelt sivárság,
gőg,emberárnyékú világ
ebben halt szavam.

Ne hamis zajjal
zengő ál dicséretek,
ne üres szavak!

Inkább táncoljon
csárdást kék katángkóró,
 éneklem magam.
.

2010. augusztus 17., kedd

imádság e nyelv





Menedék e nyelv
életborral telt kehely,
aranyló mező.

Imádság e nyelv
altató mese,csermely
és tenger.Örök.

Rózsafa e nyelv,
rőt márványlap a síron,
örökzöld fenyő.









2010. augusztus 16., hétfő

titokillatú sarkantyúvirág
















megfájtam
minden fájást,amit
nekem rendelt el az Ég.
erényeim
egyre növekednek
ős vétkeim mezején.
itt virít
titokillatú sarkantyúvirág,
ahol földig ér az ég
hangtalan
mezítlábas léptek
alatt följajdul a nyári éj.


2010. július 28., szerda

felhők mögül a nap




















Felhők mögül előkacsint 
csalafinta napsugár
bokrok ágán, pókfüggönyön
gyémántgyöngyön szikrát hány.

Tüze csengve, csillogva hull
nedvtől teljes felleg-árra
apró napcsókok csattannak
kéjtől elnyúlt rét hajára.

Kolompszót hord enyhe szellő
a nyáj éppen ott delel
nedves szőrű bárány béget
és a visszhang rá felel.

Pára-ködből beint a hegy
szárnyat bontnak álmai
lassan-lassan behegednek
a természet sebei.

                               

2010. július 23., péntek

remény

mennyi szál köt a
földi anyaghoz
kéjes ájulathoz,
és a csalóka reményhez
hogy talán egyszer
talán valamikor
nekem is szól egy dal.....


2010. július 1., csütörtök

resignatio

a véletlenre bízom
az időt
folyjon szét,mint
asszonykézről
az aranyló nektár
édesen,
vagy borrá érve
csorogjon alá
a vak véletlenbe.
És a szavakat is
rábízom,
amit loptam
a csendtől,
koccanó üvegtől.
Rábízom
hadd sáfárkodjon
kénye-kedve
szerint.
És rábízom a csendet,
a meglopottat,
mely ezüstkelyheket
cipel a bágyadt
délutánba,
amíg az ég
szoknyái
lassan eltakarják
a Napot.


2010. május 17., hétfő

Ha tehetném



 Ha tehetném napsugárból szőnék  neked ruhát
 utat eléd simát,zöldellőt
és gyönyörű hajadba diadém gyanánt
mirtuszt tűznék anyai szívemből.....

2010. május 2., vasárnap

Gyökereim láthatatlan lánca




















Őrködött e táj fölöttem
hideg télben, forró nyárban
mindig ott volt észrevétlen
aggódása anyaszemű szigorában.

És e szent, nagy oltalomban
kemény ős sorsok álltak strázsát
 félig álmodott álmaimra
dobtak -mint vad csikóra - zablát.

A kihűlt vágyak fölött némán
 ősi rangotok ím elismerem,
s e mély gyökerek láthatatlan láncán-
függ a sorsom, függ az életem .


2010. április 26., hétfő

Békaidill

















Pillepalack koccan kövön
reklámtasak zörren ágon
csobogó kis patak habján
levert mázú,füles tálon
egy nagyhasú kecskebéka
mélázgat e kies tájon.

Párjára (kecskebékánéra)
két söröspalacknyira innen
szúnyoglakmározás közben
az égből, vagy valahonnan
lecsapott egy hosszú csőrű
gólyamadár, s azon nyomban
özvegyen maradt a béka.

De nini, mit látnak szemei
bizony onnan nem is távol
egy lájtos kólás doboz mögött
béka lett egy ebihalból,
de nem akármilyen béka,
egy szemrevaló leánybéka.
Nem sokára, három hétre
bölcső lett a füles tálból.

2010. április 3., szombat

Húsvét

.........Egy régi húsvét fényénél borongott
s vigasztalódott sok tűnt nemzedék
én dalt jövendő húsvétjára zsongok
és neki szánok lombot,és zenét.
E zene túlzeng majd minden haragot
s betölt e húsvét majd minden reményt,
addig zöld ágban és piros virágban
hirdesd világ, hogy új föltámadás van!


/ Juhász Gyula / Húsvét /

2010. április 1., csütörtök

Nagycsütörtök




Ma Rómába megy
templomunk harangja, szól
árva kereplő.

Oltárt fosztanak,
akár sebzett testedről
a szakadt ruhát

Súlyos a kereszt,
melyet válladra raktunk,
viszed szótalan.

Júdások vagyunk,
ezüst pénzért árulók!
Értünk halsz halált.


2010. március 24., szerda

elérhetetlen




A gondolatok horizontján létezel
az idők ködében bújócskát játszol
a végtelennel
fától-fáig lopódzok mögötted.
Elő-elő bukkansz hangtalan
léptekkel
vagy csak érzékeim játszanak velem?
pedig már szinte érintelek
ujjaimmal, oh hallom kéjes zizegésed
szememben fölcsillan a remény
hogy birtokoljalak
de csak szánalmas képzelgés az egész.
Te vagy az örök elérhetetlen nekem.
Te csodálatos, te  pénz!

2010. március 18., csütörtök

Didergő hírnökök

Mikor fölvirradt a nappal
zord felhőkkel, késő hóval
ifjú tavaszt riogató
sötét égen, télutóval
akkor érkeztek meg ketten
eresz alá szárnyszegetten
két kis villásfarkú fecske
régi fészküket keresve.


Dideregtek, áztak, fáztak
fecskeházat tapasztottak
fagyos sárral, száraz ággal
építettek, rakosgattak.
Én csak könnyes szemmel álltam
szorgos röptüket csodáltam
s mire ágyba bújt az este
elkészült a két kis fecske.

2010. február 20., szombat

Tavaszváró haikuk

 
Táncol a könnyű
hópehely,tavasz csókján
míg cseppé válik
§

Reccsen a fagyos
nyárfaág, zöld álmában
friss rügye bomlik.
§

Föld alatt élet
magja mozdul,ébredez
kikelet remény,
§

táncol a könnyű
hópehely, öreg télnek
kései gyermeke.