Vasárnapi ebéd

Csatatérré vállt a konyha

fortyadozik tyúkhúsleves

sárgarépás, petrezselymes,

 az illata...milyen fenséges.

Panírba fúlt a hússzelet,

majd pirulva dőlt fehér tálra,

alma hull szét karikára

piskóta fürdőre várva.

Az illatokkal eggyé válok,

kavarok  és habot verek

oda rakok, innen veszek

csak úgy gyűlnek a csipetek.

Ezt ízlelem, azt kóstolom

megfőtt, megsült, meg ne égjen,

jaj csak a vendég ne késsen,

és időben ide érjen!

S ha már itt van jól is lakjon

egy morzsányi ne maradjon,

a vasárnapi ebéd után

jóleső érzés maradjon.

Sőzi nettoszeléf -Őszi szonettféle

Razsdó solfot ttell a Lyosom hegye

ürkitz kék  egén elhőf gombolyog

tálad a isző kobor altol leballag

kacs köd en jálszon feléje.

Raká egy őn ögeres urhatára

okoptt arnab,birob szinünap

pünneni kemlénpazho gyölh kalap

karámia laló andilákó huncutka.

Mert ah men ősz a sző 

ilyen ögyörnyű épszésget

a lét magában ünnepi  erő

olajló edvesk oj idő

angyali ismogatsá eget

 isztát edveskedő eresztő.

Szerelmesen szálló szirmok

Szólamba  száll száz szerenád

szirom szirommal szemez,

szerelmesen szerterebben,

szeretsz szöszi? szeretlek!

Szállnak szélben szende szirmok

szeppen szűzi szösszenet,

szépen szusszanak a szívek,

szeretsz szöszi? szeretlek!

Szólj szám szépet, sziromszagút

szenvedésem szertelett

szépen száll a sziromszellő,

szeretsz szöszi? szeretlek!

 pösze barátnémnak szeretettel ! :)

Rímtelen alámerülés

estefelé, amikor a nappal

találkozik az éjszakával

ütött-kopott kabátzsebemből

kikandikáló, vágtába fogott

gondolataim egyre nőnek,

akár a közelgő hegyek,

könnyfátyol mögé bújt

szerény önmagam

megmentésére sietek,

ha már egy szál tétova mozdulatot

sem vélek felfedezni

senki emberfiában,

hát megmentem én magamtól magam,

és elmerülök egy kád 

kérdéses illatú fürdőhabban.

havas versike

hó hullt a városra-

pelyhes

vigyázzon postásnéni-

kedves

ez a járda járhatatlan,

csak a hótól láthatatlan,

ki ne törje a bokáját

ne legyen oly pekhes.

Önkritika

Verseim fogatlan farkasok,
üvöltenek, de nem harapnak

néha gyengécskék,
néha még gyengébbek
művészileg hiányosak
néha tipikusak
néha kritikusak,
de soha nem általánosak
énbennem születtek,
mint a ma született bárány
egyik sem esélyes
nem is oly veszélyes
csak betű betű hátán.

Talán nem kellett volna megíródnia,
mert nincsen meg bennük az ideológia,
 énbennem megvan  az önirónia,
úgysem  lesz belőlük nagy rapszódia.....

székely dialógus

Szól a székely a fiához
-hallod-e te fiam János?
eladom a tarka ökröt
vegyél rajta sok füzetet,
azt beszéltük meg anyáddal,
ha végzünk a szénával,
hogy bémenyünk Szeredába
s béíratunk iskolába.

Azt eccer ne! kiállt János
há mi vagyok én, plébános?
nem vagyok az, s nem es leszek
inkább pityókát űtetek.
-Ültetsz te a nénéd kénját
reggel behozzuk a szénát,
utána meg alász-plajbász
irány a vasútállomás
két biléta a markunkba
s igyenesen Szeredába!
Ott tanítsák mi az áncváj,
vagy angolul on dáj oh máj!
-Minek tanuljak én nyelvet?
minap itt járt három német,
vagy ángélus, tudja Isten
csak azt monták állesz bitten
ők tudtak, de mit értek el vele?
semmit,
de megtanulták, a keservit.

jól van János,te döntöd
megmentetted az ökröt.

Nyáreleji asztrobajok

Azt mondja az asztrológus,
hogy a Mérleg azért borús,
mert a Jupiter bekavart
a Vénusznak, és az retard.
Az ötödik ház kicsit fura
nem a Nap az egek ura
hanem, hát, ha, de, és talán
holnap, vagy tán holnapután
jön ő még a mi utcánkba
jön öröm a sok borúra.
De ha nem, hát nem. Ő baja,
azért sem leszek totoja
ma van a nyár első napja
jöhet a nagy fogyókúra.
Ha nem fogyok az sem baj
a tunika eltakar.
Szent János meg szent Iván
esik eső a Dunán,
Kőrösön meg Maroson
jön a vihar zajoson.
Ez lenne a bajok baja
nem a fránya fogyókúra,
azt már úgyis megoldotta
a kormányunk fura ura.


Most csak ennyire futotta
agyamat sok eső mosta.

Békaidill

Pillepalack koccan kövön
reklámtasak zörren ágon
csobogó kis patak habján
levert mázú,füles tálon
egy nagyhasú kecskebéka
mélázgat e kies tájon.

Párjára (kecskebékánéra)
két söröspalacknyira innen
szúnyoglakmározás közben
az égből, vagy valahonnan
lecsapott egy hosszú csőrű
gólyamadár, s azon nyomban
özvegyen maradt a béka.

De nini, mit látnak szemei
bizony onnan nem is távol
egy lájtos kólás doboz mögött
béka lett egy ebihalból,
de nem akármilyen béka,
egy szemrevaló leánybéka.
Nem sokára, három hétre
bölcső lett a füles tálból.

A falu este -

-régen-

Száll az esti harang búgó, kedves hangja

belevegyül egy eltévedt tehénnek kolompja,

gazdasszony a sajtárt szép tisztára mossa,

vacsorát a kályha szélére taszítja.

Férjeura épp most toppan a házba

tarisznyáját kócos kislányának adja,

huncut pillantással oda szól az anyja,

madárlátta kenyeret keresel leányka?

A körtefa alatt türelmesen várja

vacsoráját a kutyájuk Sára,

cirmos cica a kertjük sarkában

várja meg sorát a vacsoraosztásra.

Az estebéd alatt csöndben van a család,

csak a kanál koccan a tányér oldalán,

a lámpára száll egy nagy éjjeli lepke

a fényesség lesz egyszer neki veszte.

Behallszik a kis folyó zúgása,

és a körtefának enyhe susogása.

elalszik a lámpa, alszik a kis lányka

csak a kutya ugat odakinn ,a Sára.

-és most

Száll az esti harang búgó,kedves hangja

belevegyül a szomszéd rekedtes magnója,

a gazdasszony idegesen lesi az óráját,

a faluból várja az élete párját.

Két kocsma is útba esik, s a vonzásuk oly nagy,

hogy a gazda nem áll ellen e nagy vonzalomnak.

A leányuk talpig sminkben épp talira készül

telefonnal a kezében beszól:Na csá! s kiperdül.

Belebotlik az udvaron az édesapjába,

aki éppen harcba szállt a gravitációval.

A kályhán hűlt helye a finom vacsorának,

az asszony nekiült a telenovellának.

Zúg a mosógép, s a mikró nagyot sípol

elalszik a gazda, jó nagyokat horkol,

az éji lepkének nincsen hol kerengni,

s kutyának sincs kedve éhesen ugatni.