Fájdalmam,örömöm versbe mondom el/ mondandómnak kulcsait itt rejtettem el/ egyik énemnek helyet itt adok/ csak szívem mélyéről beszélek/ egyebet tenni nem tudok.
2010. április 26., hétfő
Békaidill
Pillepalack koccan kövön
reklámtasak zörren ágon
csobogó kis patak habján
levert mázú,füles tálon
egy nagyhasú kecskebéka
mélázgat e kies tájon.
Párjára (kecskebékánéra)
két söröspalacknyira innen
szúnyoglakmározás közben
az égből, vagy valahonnan
lecsapott egy hosszú csőrű
gólyamadár, s azon nyomban
özvegyen maradt a béka.
De nini, mit látnak szemei
bizony onnan nem is távol
egy lájtos kólás doboz mögött
béka lett egy ebihalból,
de nem akármilyen béka,
egy szemrevaló leánybéka.
Nem sokára, három hétre
bölcső lett a füles tálból.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Nagyon édi vidám kis versike, gratulálok.
Köszi Péter bácsi! Régen nem ihletett meg egy szemetes patakpart.DD
Megjegyzés küldése