2010. május 2., vasárnap

Gyökereim láthatatlan lánca




















Őrködött e táj fölöttem
hideg télben, forró nyárban
mindig ott volt észrevétlen
aggódása anyaszemű szigorában.

És e szent, nagy oltalomban
kemény ős sorsok álltak strázsát
 félig álmodott álmaimra
dobtak -mint vad csikóra - zablát.

A kihűlt vágyak fölött némán
 ősi rangotok ím elismerem,
s e mély gyökerek láthatatlan láncán-
függ a sorsom, függ az életem .


Nincsenek megjegyzések: