A fiatalsággal még adósom az élet
csiklandós,csilingelő hajnalokkal
sós tengeri homokon táncoló
bódult ,édes,
mély szippantásokkal
s bár átcsorgott öt x-es lelkemen
sok porckopásos évtized
a fiatalságommal még adósom az élet
míg a napom fátyla ellobban
s rám borul a végtelen alkonyat
de addig még rázom az élet rácsait
szívem falán még ott kopog a vágy
magából alkot fényességet
megálmodja félkész álmaimat
szomjúhozom,hát innom ád.
ahogy a holdsugár lépdel a ritka fák között
a fiatalsággal még adósom az élet
míg békésebb vizekre költözöm.
8 megjegyzés:
Ez gyönyörű!
Csak igen hosszasan tudnék reagálni, ballagva a 6.x felé még mindig csodára éhesen...
Az igazi csodák nem a fiatalság idejében történnek, hanem a sokadik x fiatalosságában.
Úgy, hogy csak semmi nosztalgiázás!
Tettekre fel! :-)))
Köszönöm Autumn,Márti,és Karesz!
Minden csoda alapja a szeretet,vallja Müller Péter:)
nem nosztalgiázom, a fiatalságom bolondságai hiányoztak...szinte gyerekként lettem asszony ,tévedés ne essék,nem kapuzárási pánik ! D
az önfeledt ,bohó ,mocskos évek maradtak ki az életemből....
Igazán szépen írtad meg!
Bolondságok?...Soha nem késő!
:))igazad van!
Nagyon szép írjál sokat mert jó olvasni :))
Örvendek ,hogy tetszett Anikó!
Megjegyzés küldése