Csak egy patak

Csobogó patakok,

hófehér, hűs habok

nem csak itt csobognak

ezrével akadnak

széles e világon.

De ez az egy ismerős

hívása oly erős,

mint ősanya hangja

hegyek mély visszhangja,

ha a partját járom

fülemben zenéje,

szememben szépsége

nem mérhető mással

fénylő gazdagsággal:

társam és magányom.

A bölcsőm itt ringott

anyám az első szót

patak csobbanással

ízes tájszólással

csókolta ajkamra.

Számban nyíló dallal

őseim szavával

szólanom érdemes,

mert e dal oly nemes:

kezdetem s halálom.