Hogy valaki egy műhelybe tölti mindennapjait, már egyi speciális helyzet, ugyanis az emberek többsége irodákban, szalonokban, iskolákban és több féle puccos munkahelyen dolgozik, viszont ebben a kis, mondhatni középkori felszereltségű, omladozó épületben melózni magában egy unikum.
Akkor hát legyek csak megtisztelve azon helyzet által,miszerint e szerencsés helyzet adatott meg nekem.Lubickolhatok egy egész nyári szezonban(ápr.-okt.) ebben a különleges történelemmel bíró épület kisugárzásában,ahol az elmúlt 15 év alatt(mióta itt dolgozom) az egyetlen újítás egy konnektor csere volt-az előde egy nedves reggelen falimentet mondott egy robbanásnak is beillő rövidzárlattal :)
Tehát itt töltögetem dolgos, fordulatokban nem bővelkedő hétköznapjaim.
A válság elsöpörte mellőlem a nyugdíjra öregedett kolléganőmet, így egyedül javítgatom az útjelző táblákat.Az új, korszerű táblákhoz ugyanis modernebb felszereltség is kell, amit egy Országos Útépítő cég nem engedhet meg magának...:) Így a krízis szab határt a minőségi melónak,de ha nekik jó nekem aztán végképpen az.
Most éppen az omladozó csempekályhának dőlve kortyolgatom a reggeli kávémat, és az egyedüli kellemes dologban - a szép panorámában - gyönyörködöm.
A felhők szinte rátelepedtek a szemközti dombokra, eltakarva előlem az őszölő báránycsorda tarkaságát.
Még egy pár nap és kezdődik az un. hószezon és a mozgalmas diszpécserszolgálat. Ez a két, egymástól eléggé eltérő meló adatott meg nekem a mindennapi kenyér előteremtésére.
Szemléltetem a fent leírtakat:
Ez a bejárati ajtó ,színessé csak a veder vízről visszaköszönő szivárvány teheti
A "korabeli" falon ásatásokat végzett egy pancser villanyszerelő,a vezeték rögzítése már az én kezemet "dicséri" :))
"Uzinele Timpuri Noi " Bucuresti-anno domini 1947....
nem éppen mai darab a kompresszor, de istenemre éktelen zajt képes produkálni...:)
A faliszekrény "rozettás" diszítése ejti gondolkodóba az ide betérőket a tartalmát illetően...:)
az egészségügyi ládán feltüntetett sárga nyíl pedig egy megkönnyebbülési helységbe vezet,amit bizonyos okokból nem illusztrálok...
Ezek a "művészeti alkotások" a bizonyítékok arra,hogy nagyon unhattam magam:)
Ő pedig Kutya, a nem éppen szellemes nevű céges kutyalegény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése