Rajtam mért idők peregnek
a briliáns, hűvös percre
csillagszikrákra bomlanak,
s ráhullnak a sötét égre.
Sikoltnak a csend hangjai
riogatnak vak törvények
száguldó kis pillanatok
állnak sorfalat mögöttem.
Kacagva nyitnak álomkaput
a jövőre rálátást leltem
gyöngyharmattal megszórt tejútban
tűnődéseimre halk választ nyertem.
Bár tolongnak a fényesség körül
milliónyi lámpabogarak,
eldugott kis zugát e létnek:
Láthatatlanság.Többre tartalak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése