nem visszhangzik pusztában
kiáltó szavam
fújnak más szelek
lábnyomomból egy szarvas
hűs vizet iszik.
Csendesen neszez
hantomon hulló levél,
nem sír utánam
öntelt sivárság,
gőg,emberárnyékú világ
ebben halt szavam.
Ne hamis zajjal
zengő ál dicséretek,
ne üres szavak!
Inkább táncoljon
csárdást kék katángkóró,
éneklem magam.
.
2 megjegyzés:
Gyönyörű verseid vannak kedves Monik!
Nagyon szép a blogod:)
Linkeltelek a kedvenceimhez.
Szeretettel.Magdi
Köszönöm Magdika!
Én is ugyanúgy elolvasgattalak a tegnap,és vissza fogok sokszor térni,nagyon tetszenek a verseid!
m.
Megjegyzés küldése