Pöffeszkedj gőg, hordd orrod magasba
éreztesd személyednek királyi nagyságát
fényezett cipőd ne lépjen az élet sarába,
mert csak te érdemled a lét napos oldalát.
Mint eső után előbújt hernyókra
nyugodtan taposs rá a férgesére
nem is érdemel mást a munkás a béna,
csak a trónon ülő méltó a bérére.
A kalácsban nektek nagy mazsola dukál,
s nyilván több a töltelék, mind a kalács,
a maradékot a seggnyalóknak dobjátok
hadd érezzék értékes tettük diadalát.
De van még, ami elkerülte éles figyelmetek:
a levegőt nem méri drága mérőműszer,
és a Nap ránk is ugyanúgy lenevet,
mint reátok, de még ezerszer is szebben.
Miért ne!
Szebben még ezerszer!
6 megjegyzés:
Te is nagy gondolkodó vagy ahogy elnézem!Nehéz ezeket a témákat versbe foglalni, de neked igen jól sikerült! Puszillak a távolból!
Eléggé rebellis vagyok,de csak szavak a fegyvereim:)
Jöttem, hogy hozzak neked egy virtuális puszit a törődésedért!
Még úgysem kaptam soha virtuálbajuszospuszit:))
Viszontpuszi megy!
Köszi és milyen érzés volt? Nem csiklandozott a bajszom?
De,egy kicsit :)
Megjegyzés küldése