Tovatűnő őszben
baktat az idő,
mint hét szűkesztendő
után bőséggel kecsegtető
számvető erő.
Gyümölcseit beérlelte
dolgait elvégezte,
s ha el járt is felette
az óra
nem tér nyugovóra
még nyújtózik kicsit.
Ha ködét szétfújja
előbukkan újra
gazdag pompája
a színnek,
s illatától mámoros
levelek között
baktatunk
lassan
a tél felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése