2010. július 6., kedd

talán egyszer

Megcsap a gyermekkor illata,
kezemre szárad a föld,
idelent is itt vagy Isten
az elázott boglyák között?
Apró rezzenése a létnek,
vagy sorsdöntő fordulat,
ítélendőnek tartod,
ha a szekér nem halad?

Reménycserepeket rugdalok
az  utca száraz oldalán,
egyszer remélem
talán, egyszer talán.


Nincsenek megjegyzések: