Megcsap a gyermekkor illata,
kezemre szárad a föld,
idelent is itt vagy Isten
az elázott boglyák között?
Apró rezzenése a létnek,
vagy sorsdöntő fordulat,
ítélendőnek tartod,
ha a szekér nem halad?
Reménycserepeket rugdalok
az utca száraz oldalán,
egyszer remélem
talán, egyszer talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése