a véletlenre bízom
az időt
folyjon szét,mint
asszonykézről
az aranyló nektár
édesen,
vagy borrá érve
csorogjon alá
a vak véletlenbe.
És a szavakat is
rábízom,
amit loptam
a csendtől,
koccanó üvegtől.
Rábízom
hadd sáfárkodjon
kénye-kedve
szerint.
És rábízom a csendet,
a meglopottat,
mely ezüstkelyheket
cipel a bágyadt
délutánba,
amíg az ég
szoknyái
lassan eltakarják
a Napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése