felhők mögül a nap

Felhők mögül előkacsint 
csalafinta napsugár
bokrok ágán, pókfüggönyön
gyémántgyöngyön szikrát hány.

Tüze csengve, csillogva hull
nedvtől teljes felleg-árra
apró napcsókok csattannak
kéjtől elnyúlt rét hajára.

Kolompszót hord enyhe szellő
a nyáj éppen ott delel
nedves szőrű bárány béget
és a visszhang rá felel.

Pára-ködből beint a hegy
szárnyat bontnak álmai
lassan-lassan behegednek
a természet sebei.

                               

remény

mennyi szál köt a
földi anyaghoz
kéjes ájulathoz,
és a csalóka reményhez
hogy talán egyszer
talán valamikor
nekem is szól egy dal.....

székely dialógus

Szól a székely a fiához
-hallod-e te fiam János?
eladom a tarka ökröt
vegyél rajta sok füzetet,
azt beszéltük meg anyáddal,
ha végzünk a szénával,
hogy bémenyünk Szeredába
s béíratunk iskolába.

Azt eccer ne! kiállt János
há mi vagyok én, plébános?
nem vagyok az, s nem es leszek
inkább pityókát űtetek.
-Ültetsz te a nénéd kénját
reggel behozzuk a szénát,
utána meg alász-plajbász
irány a vasútállomás
két biléta a markunkba
s igyenesen Szeredába!
Ott tanítsák mi az áncváj,
vagy angolul on dáj oh máj!
-Minek tanuljak én nyelvet?
minap itt járt három német,
vagy ángélus, tudja Isten
csak azt monták állesz bitten
ők tudtak, de mit értek el vele?
semmit,
de megtanulták, a keservit.

jól van János,te döntöd
megmentetted az ökröt.

hétfordulóóóó

Harminc füstös év után
a múlt hétfőn délután
úgy kb két óra után
hosszas töprengés után
letettem a cigarettám

 Agyő Pall Mall
light meg slym
nagyon imádtalak ám,
ennek vége van babám
(és amint már említettem...)
harminc füstös év után
hosszas töprengés után
2010 július 12 -én délután
........................................


:-))

talán egyszer

Megcsap a gyermekkor illata,
kezemre szárad a föld,
idelent is itt vagy Isten
az elázott boglyák között?
Apró rezzenése a létnek,
vagy sorsdöntő fordulat,
ítélendőnek tartod,
ha a szekér nem halad?

Reménycserepeket rugdalok
az  utca száraz oldalán,
egyszer remélem
talán, egyszer talán.

resignatio

a véletlenre bízom
az időt
folyjon szét,mint
asszonykézről
az aranyló nektár
édesen,
vagy borrá érve
csorogjon alá
a vak véletlenbe.
És a szavakat is
rábízom,
amit loptam
a csendtől,
koccanó üvegtől.
Rábízom
hadd sáfárkodjon
kénye-kedve
szerint.
És rábízom a csendet,
a meglopottat,
mely ezüstkelyheket
cipel a bágyadt
délutánba,
amíg az ég
szoknyái
lassan eltakarják
a Napot.