Ima

Rongyos lelkemben áhítat

reszkető szívvel félelmeimbe kapaszkodom,

Mindenségek Atyja

ne légy rettenetes Isten,

csak állomás légy nehéz utakon.

Túl fényes házadban hunyorgok

sérti szemem a csillogás,

bronzszobrodra mesteri kezek

formáltak új ruhát,és

 nem talállak a frázisok között.

Játék az élet

Játék az élet!

Az élet nem játék! Te

döntesz hogy legyen.

adósom az élet

A fiatalsággal még adósom az élet
csiklandós,csilingelő hajnalokkal
sós tengeri homokon táncoló 
bódult ,édes,
mély szippantásokkal

s bár átcsorgott  öt x-es lelkemen
sok porckopásos évtized
a fiatalságommal még adósom az élet
míg a napom fátyla ellobban
s rám borul a végtelen alkonyat

de addig még rázom  az élet rácsait
szívem falán még ott kopog a vágy
magából alkot fényességet
megálmodja félkész álmaimat
szomjúhozom,hát innom ád.

ahogy a holdsugár lépdel a ritka fák között
a fiatalsággal még adósom az élet
míg békésebb vizekre költözöm.

időtlen tanuk

Letűnt korszakok

csendes vitrine mögött

visszaint a múlt

műkinccsé vénült

szúette ,dicső,örök

emlékké fakult

ódon illatok

hátán megkövült gondok,

időtlen tanuk.



( Múzeumlátogatóba)

Sírásók

Naponta sírt ásnak,

nekik majd mások ásnak

sírt.

Lila-szürke haiku

Lila-szürke vers

sorok között átölel
óvón az anya.

( lányomnak készült pulcsihoz :)

Zúzmara

Drót kerítésre

a tél fehér fátylat szőtt

zúzmara az úr.