Jössz zilálva, kifulladva,
de hát miért töröd magad,
szó meg vers mi céllal tolong
kitörésre, szív szakad?
Csak úgy beesel hörögve
gyengén sápadt-betegen
érthetetlen foszlányokban
lóg szógúnya testeden.
A sok lim-lom, kacat mélyén
értelmetlen gondolatban
egy szentjánosbogárnyi fény
közbe-közbe meg-meg villan.
Micsoda nagyképűség!
a lomnak nincs szűksége fényre
Tűzzé váljon, éjkorommá,
szálljon szélben sötét pernye!
4 megjegyzés:
Drága Monik!
A szavak ereje, világok fegyvere.
Szép verseid mindig szívesen olvasom.
Szeretettel ölellek.Magdi
Köszönöm Magdika,ez kölcsönös! Ugyanis minden versed elolvasom,ízlelgetem,és nagyon kellemesen hatnak rám.
Kedves Monik!
Szeretném, ha tőlem is átvennél egy díjat, és szeretném, ha örülnél neki. Kérlek, látogass el az oldalamra (a további teendőket már ismered).
Köszönettel,
Enikő
Köszi szépen Enikő!
Valóban örülök neki,de komolyan...:)
Megjegyzés küldése