váratlan vendégem

Néha -néha megtréfál az élet,

talán azért,hogy ne bízzam el magam,

vagy tán nem fizettem be valamely bérletem?

pedig erről szólott jópár telem- nyaram.

Már-már azt hittem,hogy kezdem megismerni,

s ha már ismerős lett nem ellenség többé,

de alattomosan mindig kicselezi

nem várt vendégként orvul törtet elé.

A napsütéses szép nyár nem az ő kedvence,

de nem finnyás a lelkem akkor is meglephet

s bármi fából faragtak is engem

Isten bizony,hogy két vállra fektet.

Most pillanatnyilag nem a legfőbb gondom,

hogy éppen ővele foglalatoskodjam

Eredj hát hívatlan,váratlan vendégem

Isten hírével, nevedet sem halljam!

Beszél hozzám a szél

Beszél hozzám a szél,
s én csendben hallgatom
egy lágy szellődalt dalol,
én vele dúdolom.

Mint lágy fuvola hangja
úgy leng át a réten
virágsimogató
meleg napsütésben.

Illatot hord a szél
a nyár édes illatát,
s körém teríti szét
illatát, dallamát.

A falu este -

-régen-

Száll az esti harang búgó, kedves hangja

belevegyül egy eltévedt tehénnek kolompja,

gazdasszony a sajtárt szép tisztára mossa,

vacsorát a kályha szélére taszítja.

Férjeura épp most toppan a házba

tarisznyáját kócos kislányának adja,

huncut pillantással oda szól az anyja,

madárlátta kenyeret keresel leányka?

A körtefa alatt türelmesen várja

vacsoráját a kutyájuk Sára,

cirmos cica a kertjük sarkában

várja meg sorát a vacsoraosztásra.

Az estebéd alatt csöndben van a család,

csak a kanál koccan a tányér oldalán,

a lámpára száll egy nagy éjjeli lepke

a fényesség lesz egyszer neki veszte.

Behallszik a kis folyó zúgása,

és a körtefának enyhe susogása.

elalszik a lámpa, alszik a kis lányka

csak a kutya ugat odakinn ,a Sára.

-és most

Száll az esti harang búgó,kedves hangja

belevegyül a szomszéd rekedtes magnója,

a gazdasszony idegesen lesi az óráját,

a faluból várja az élete párját.

Két kocsma is útba esik, s a vonzásuk oly nagy,

hogy a gazda nem áll ellen e nagy vonzalomnak.

A leányuk talpig sminkben épp talira készül

telefonnal a kezében beszól:Na csá! s kiperdül.

Belebotlik az udvaron az édesapjába,

aki éppen harcba szállt a gravitációval.

A kályhán hűlt helye a finom vacsorának,

az asszony nekiült a telenovellának.

Zúg a mosógép, s a mikró nagyot sípol

elalszik a gazda, jó nagyokat horkol,

az éji lepkének nincsen hol kerengni,

s kutyának sincs kedve éhesen ugatni.

Nem ballag,csak billeg a kislányom a nyolcadik osztályból

Billegtek (így nevezik a kicsik ballagását) a csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium nyolcadikos növendékei.
A családunk is össze került erre az eseményre.

Ki hallja meg?

Ki hallja meg
a csend neszét,
az éj üzenetét,
a hangtalan szavak
virágénekét?

Ki látja meg
a szürke kavicsot,
levesben a sót,
néma tekintetben
az embert, a jót?

Ki érti meg
az élet lényegét
a gondolat rejtelmét,
a kimondatlan szavak
riadt kétségbeesését?

Aki néz, de nem lát
aki lát, de nem ért
felelős mindezért,
felelősek vagyunk
mindnyájan egymásért!