2010. szeptember 29., szerda

rongyos szavak

Jössz zilálva, kifulladva,
de hát miért töröd magad,
szó meg vers mi céllal tolong
kitörésre, szív szakad?

Csak úgy beesel hörögve
gyengén sápadt-betegen
érthetetlen foszlányokban
lóg szógúnya testeden.

A sok lim-lom, kacat  mélyén
értelmetlen gondolatban
egy szentjánosbogárnyi fény
közbe-közbe meg-meg villan.

Micsoda nagyképűség!
a lomnak nincs szűksége fényre
Tűzzé váljon, éjkorommá,
szálljon szélben sötét pernye!


4 megjegyzés:

Magdi írta...

Drága Monik!
A szavak ereje, világok fegyvere.
Szép verseid mindig szívesen olvasom.
Szeretettel ölellek.Magdi

monik írta...

Köszönöm Magdika,ez kölcsönös! Ugyanis minden versed elolvasom,ízlelgetem,és nagyon kellemesen hatnak rám.

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Kedves Monik!
Szeretném, ha tőlem is átvennél egy díjat, és szeretném, ha örülnél neki. Kérlek, látogass el az oldalamra (a további teendőket már ismered).
Köszönettel,
Enikő

monik írta...

Köszi szépen Enikő!
Valóban örülök neki,de komolyan...:)