2012. április 21., szombat

Bolondos április

Bolondos április
Illata mindig friss
Szellőt fúj, simogat 
Utcán gyúr friss sarat.

Réten át, patakon
Fodrot sző habokon
Csicseri csillanás
Madárdal csacsogás.

Kéklik a kék berek
Aranyág enyeleg
Virágán esőcsepp
Szellőre megremeg.

Április bolondos
Tavaszi kolontos
Borúra-derűre
Gyógyírt ken sebemre.

2012. április 1., vasárnap

Virágvasárnap


Az összeért keresztutakon
Virágba borult a siralom
Lengett ezernyi olajág
Éljent zengett 
keleten-nyugaton.
Virágvasárnapon.

Győzött a barka az idő fölött
Élet a sok halál között
Fájdalom könnye közeleg
A ledér virágtenger mögött.
Virágvasárnapon.

Hozsanna Dávid fia
Hozsanna Isten királya
Kiállt a nép, az áradat
Visszhangzik Golgotán a jaj
Tömegnek csak tűzre olaj
Virágvasárnapon.

Holnap olajágak, és barkák
sárba hullanak,  falkák
kiáltják: feszítsd meg,
de ma még ünnepel a tömeg
Készül a keresztsiralom
Virágvasárnapon.







2012. március 29., csütörtök

Bugyuta locsoló

Megtalált egy böhöm-öröm
Zsebem vele teletömöm
Kapaszkodik a hajamba
Bandukolok egymagamba.

Zöldre vált a piros-sárga
Uram maga álljon hátra
Locsolkodni szabad-e?
Piros tojást festnek-e?

Forgószélbe pisiltem
Vizes lett a kilincsem
Pendelyt lenget tavaszi szél
Sűletlenségeket beszél.

Mindenki ma hármat bökjön
Fekete macskára  köpjön
Széna-szalma tubarózsa
Viruljatok szép holnapra!


2012. március 17., szombat

Március

Március, csapodár
Ereszen csordogál
Lebbenti lenge szél
Friss indulót zenél.

A vén tél még itt matat
Éjjel szór friss havat
Csökönyös aggastyán
Ereje fogytán már.

Hófoltos rét pipál
Föld alól zöldre vár
csodára, virágra
Tavaszi világra.

2012. január 12., csütörtök

rendhagyó,szürke haiku

Szintelen az ég,
csupasz ágak karcolnak
fakó verset 
a szürke télbe
sok kérdésre nincs felelet,
de egy csintalan remény
ott lapul mélyen
a még meg nem született
szűzi hó alatt.





2012. január 7., szombat

A szenvedélyen innen és túl

Délutáni álmot szundít a gondolat
üszkösre égett,most lankadni látszik
tetsznyugalomban csak álmában játszik
akár jég alatt örvénylő, bujkáló fodrozat.

Egyre távolodnak tomboló viharok
égető szikrák, pusztító nagy tüzek 
vízbe nyúló ágaikkal csiklandozó füzek 
levéltelen remegései,  magányos virrasztók.

Rebbenő pillái függönyén keresztül
fel-fel sejlenek álmodatlan álmok
kővé vált láva-könny közt várók,
Ébred a gondolat.
Még mindig van szenvedély legbelül.

2012. január 1., vasárnap

Újévi kívánságok

Béremelést
Opel-Corsát
Ludaskását
Dollárt mázsát
Olajkutat a kertedbe
Gáláns férjet
Újratöltve
Javuljon a Gi Di Pi
Éljen vele mindenki
Választ kapjon aki kérdez
Enni valót aki éhes
Tonna számra diós rétest.

2011. december 4., vasárnap

Vasárnapi ebéd

Csatatérré vállt a konyha
fortyadozik tyúkhúsleves
sárgarépás, petrezselymes,
 az illata...milyen fenséges.

Panírba fúlt a hússzelet,
majd pirulva dőlt fehér tálra,
alma hull szét karikára
piskóta fürdőre várva.

Az illatokkal eggyé válok,
kavarok  és habot verek
oda rakok, innen veszek
csak úgy gyűlnek a csipetek.

Ezt ízlelem, azt kóstolom
megfőtt, megsült, meg ne égjen,
jaj csak a vendég ne késsen,
és időben ide érjen!

S ha már itt van jól is lakjon
egy morzsányi ne maradjon,
a vasárnapi ebéd után
jóleső érzés maradjon.
ezért én még megtetézem
s e kupicát még ide tészem.

2011. december 1., csütörtök

2011. november 8., kedd

revelatio

Én,mint ember
 nő,
anya
és feleség
mint magyar,
székely
barát, vagy
ellenség,
vallom, és
érzem
az egyszerű
 lényeget,
mely nem egyéb,
mint
színtiszta
végtelen
 szeretet.

2011. október 16., vasárnap

amikor megszülettem


Amikor megszülettem
egy őszi délután
-szántáskor-
nem kondult harang
csak vackor pottyant
a lédús alkonyatba
anyám fájdalmába takart.
Nem sírtam-
-azt mondták
csak mikor a bába rám csapott
miért is nem hagytam akkor
csapot-papot.

s most vagyok
őszi hecsedlibokor
szúrós pirosgyümölcságaim
hóharmat-ütötte éveim
 járt, és járatlan
útjaim szövevényében
a gyerekkorom mára történelem,
pedig illatával tele még az emlék
bár egyre elhalóbb
mint távoli lágy zenék..

2011. október 14., péntek

Sőzi nettoszeléf -Őszi szonettféle

Razsdó solfot ttell a Lyosom hegye
ürkitz kék  egén elhőf gombolyog
tálad a isző kobor altol leballag
kacs köd en jálszon feléje.

Raká egy őn ögeres urhatára
okoptt arnab,birob szinünap
pünneni kemlénpazho gyölh kalap
karámia laló andilákó huncutka.

Mert ah men ősz a sző 
ilyen ögyörnyű épszésget
a lét magában ünnepi  erő

olajló edvesk oj idő
angyali ismogatsá eget
 isztát edveskedő eresztő.

2011. szeptember 21., szerda

gyerek-könnyek

Még pilládon ott rezeg
az esti könnycsepp
talán álmodban  leszárítja
a tányér-telehold

úgy simítanám
pelyhes fiú arcod,
félek felköltelek.
Békén maradok.

Ébresztőóra

Álmos, gyér-fénnyel
rezzent a reggel fél hét
s Nabuccót zenél,
régen a verkli zajára 
nyílt a nap
éles csengetés-vert álmok
ott gubbasztanak
valahol
egy ködös őszi reggelen.

buta-okoskodások

Az idő

Az idő fáradhatatlan, én idővel fáradok,tehát ő van előnyben.

Még mit ne!

Sokszor belátom, hogy nem jó mindig lázadni a sors ellen, de ha nem teszem még azt hiszi neki van igaza...


Emberi öntudat hiányállapot

Lassan kipergő öntudatok halálkiáltásával távozik a lényeg, ami megmarad selejt, de bírja a strapát.

Szabadság

A szabadság nekem valahogy az egyedülléttel kapcsolódik össze, egyiket sem próbáltam, nem tudom élvezném-e?

Korlátok

Utálom a korlátokat, de sajnos kezdek hozzá szokni.

Palota és kunyhó

Megcsodálom a fényes palotákat, s boldogan térek vissza a kunyhómba.


2011. szeptember 11., vasárnap

egyszerű vers

Nyaraló előtt a kávémat fogyasztom
nehezebb melókat holnapra halasztom,
három tarka-macska lábamnál nyargalász
ezüst szál- fonó pók dolgosan falra mász.

Madárcsicsergést hord a langyos őszi lég
benne fürdőzik kék szemű, szőke ég,
tavalyi,fiatal jonathán almafán
piroslik egyetlen aprócska almalány.

Sarjú- rend illata  édesen nyújtózik
harangszó hangjával hosszan kacérkodik.
Szeptember, vasárnap, délelőtt tizenegy,
egyszerű versem, mint táblán az egyszeregy.

2011. augusztus 27., szombat

Nyár végi sorok

Hulló szirmokkal érkezett,
nyár helyébe költözött,
langymeleg keblén a határ
odaadón,kéjesen vár.

Még itt röpköd a nyári fecske
-poggyásza már kikészítve-
piciny lelke, hogyha fájna
bánatában belehalna.

Mézillatú, édes kertben
nyári-őszi szellő lebben,
hosszú pilláin a fáknak
csillannak pókháló fátylak.

Virágok közt donganak
bőségben hízott bogarak,
pergő magok zizegése,
áldást osztó föld termése.

    egyre kurtább napok végén
-mert minden napnak vége az éj-
őszillatot lebbent az est,
és az égre bíborszint fest.

2011. augusztus 12., péntek

hold-kelte

A Hold ma este

nekem kel

a Nagy- Somlyóra ül

majd el eregel

az ablakom előtt

és elvegyül

a blokkház előtti

nyírfalomb közé.

Léda épp most

szenderül

pillája rebben

párás-kék

ártatlan szemén

arcára

álom-kép derül .

A Hold ma este

nekünk kel

Nagy-Somlyó

 hegyére ül 

most béke van.

Ott,legbelül.

2011. június 9., csütörtök

álmokból szőtt szavak

Szavak, csak üres szavak
akár üstdob úgy konganak

koldus-szellem hű árnyéka
tettek sivár ivadéka.

Álmodozó henye frázis
száraz homok,nem oázis.

Mégis, akkor is remélek
egyszer talán szívhez érnek

hűvös után meleg kezek
egyszer talán érintenek,

unott szemekben egy szikra
rávillan a kavicsokra.

Minden lesz,az is mi nem volt
szavat festek álmaimból.


2011. június 8., szerda

Szerelmesen szálló szirmok

Szólamba  száll száz szerenád
szirom szirommal szemez,
szerelmesen szerterebben,
szeretsz szöszi? szeretlek!

Szállnak szélben szende szirmok
szeppen szűzi szösszenet,
szépen szusszanak a szívek,
szeretsz szöszi? szeretlek!

Szólj szám szépet, sziromszagút
szenvedésem szertelett
szépen száll a sziromszellő,
szeretsz szöszi? szeretlek!



 pösze barátnémnak szeretettel ! :)

2011. május 5., csütörtök

A májusest illata

Apró szellővel ölelkezik a májusi alkonyat
friss románcuk hűvös-langyos, huncut,
ráhunyorognak kuncogó, pislogó csillagok
távoli hárs rezzen, bokor neszez,  túljut
a keskeny kanyargó ösvényen
lakókocsis, nyálkás, apró csiga
füttyent a rigó, majd párja mellé bújik
a mocsár felől belekiált a lila estébe
egy szerelmetes hangú, ifjú bölömbika.

A város felől ezer ablakszemnyi fénnyel
tolakodnak siető szentjános bogarak,
Emberek,  csak egy lehelet az élet,
 visszafordíthatatlan az idő
nektek is füttyentenek csacsogó madarak.

Az alkonyra ráborul az ég bársonylepedője
emberre, madárra, szentjánosbogárra,
az órák most csendesebben járnak
csak a földből sarjadó vetés hangja halszik
lágy illatot lehel  a május éjszakára.

2011. április 22., péntek

Mysterium

Júdások vagyunk, hazug árulók
harminc ezüstpénzre váltott
hamis ideálokkal  zsebünkben
sunyin kotródunk a kertek alatt.
miközben az útszéli keresztfáról
ránk vetül a fény, az igazság,
és szétszórja gyanakvó szíveinkre,
megtört, reményvesztett, megátalkodott,
dacos szíveinkre, hogy
kiváltatunk újra és újra
a bűneink sarából.

2011. április 7., csütörtök

Léda dal (haiku)

Világra jöttél
rózsás arccal ,bimbó vagy,
üde kis harmat.

Balzsam szívemnek,
egyszerre átölelek
anyát-gyereket.

Lelkem jobbá lesz
 teáltalad , angyalok
ávét zengenek.


Kis unokám : Léda Sára születésére

2011. március 19., szombat

lelkemen jégpáncél




Ma sötét tintába mártottam a tollam,
míg két felhő közt kinyílik a világ,
míg lelkemen a jégpáncél
hangos reccsenéssel rianásnak indul,
s míg apró réseiből előbukkan
tavaszszín kedv-virág.

2011. március 13., vasárnap

Tavaszra nyitott ablakok




Hófoltos réten
végre madárdal csattan,
ó, itt vagy szépem,

tavaszom újra,
fellélegzik az éger
rosszkedvem fújja

gyönyörű idők
ígérete, március,
a csitri, ravasz.

Pamacsot az ég
kék festékbe márt,hallod?
kint a nyitnikék

örömzenéje
áramlik a tavaszra
nyitott ablakon.

2011. február 24., csütörtök

Rímtelen alámerülés

estefelé, amikor a nappal
találkozik az éjszakával
ütött-kopott kabátzsebemből
kikandikáló, vágtába fogott
gondolataim egyre nőnek,
akár a közelgő hegyek,
könnyfátyol mögé bújt
szerény önmagam
megmentésére sietek,
ha már egy szál tétova mozdulatot
sem vélek felfedezni
senki emberfiában,
hát megmentem én magamtól magam,
és elmerülök egy kád 
kérdéses illatú fürdőhabban.

2011. február 17., csütörtök

Egy villanásnyi emlék anyámról

Tarka-virágos kötény zsebéből
búzaszemet ropogtatott
a nyáresti hold
őz-barna szemében mosakodott
vidám, szép arcában törölközött 
a végtelen idő
míg rá nem borult
habkönnyű szemfedő.

2011. február 14., hétfő

Szerelmes vers helyett


Ígérem ,ma este
megmasszírozom fájós derekadat,
Voltarennel is bekenem,
a teádba cukor helyett mézet teszek,
meg citromot,
én ezzel kívánok neked
boldog Valentin napot!:))

2011. február 3., csütörtök

Tél végi sorok

Elsuhannak tükrös
tó fölött
csattogó ,bús,
téli madarak
sötét tollukat villantja
sápadt napsugár
Nicsak vadlúdak!
kiállt a kisleány,
vidám kacaj,
s a jeges tó
olvadozni indul
Hallod már?
távoli jég-moraj.

2011. január 31., hétfő

Ima

Rongyos lelkemben áhítat
reszkető szívvel félelmeimbe kapaszkodom,
Mindenségek Atyja
ne légy rettenetes Isten,
csak állomás légy nehéz utakon.
Túl fényes házadban hunyorgok
sérti szemem a csillogás,
bronzszobrodra mesteri kezek
formáltak új ruhát,és
 nem talállak a frázisok között.

 Szavam gyönge,
a zúgást túl nem kiálthatom.

2011. január 23., vasárnap

időtlen tanuk

Letűnt korszakok
csendes vitrine mögött
visszaint a múlt

műkinccsé vénült
szúette ,dicső,örök
emlékké fakult

ódon illatok
hátán megkövült gondok,
időtlen tanuk.



( Múzeumlátogatóba)

Sírásók

Naponta sírt ásnak,
nekik majd mások ásnak
sírt.

2011. január 16., vasárnap

2010. december 30., csütörtök

A fehér csend

Itt fent a nagy fehérség alatt mily titokzatosság honol,
mint lepedőn átsejlő domborulatok
még az utat is belepte a hó,
s ha nem hallatszana távoli harangszó
hólepte falumba be nem juthatok.

Most minden egyes szó dadogássá torzul
csak ott tekereg bent a gondolat sűrűjében 
a sok zaj után oly jól esik a csend
de a téli horizonton extázis lapul.

Túl a fájdalmon, túl a harcon,
túl a sorsom szent határain
érzem itt rokon lettem a csillagokkal
és a puhán ringó jeges fenyőággal.

A fehér csönd megtörik a határkersztnél
érces, rekedt varjúkárogással,
téli világ most belédsimulok,
akár anya ölébe kisgyerek
gyámoltalan, dacos-bátorsággal.

2010. december 19., vasárnap

indul a banzáj

Csíkban a farkas
nem eszi meg a telet
indul a banzáj.

Pörög a film

pörög a film,
kit érdekel?
győzz meg, hogy élsz,
győzz meg, hogy élek
nehéz a tétel?
nem baj, majd tovább álmodom.
felhős örömöm
párnám alá rejtem
s ha újra érkezel
kutass csak,
míg megleled.

2010. december 12., vasárnap

ott mélyen bent

Ott mélyen bent egy kisgyerek
most félelmében megremeg,
ajkáról felszakadt dalok
megannyi szánalmas jajok
másik meg éppen megszület
fércelni azt, mi megrepedt
jövendő fénynek csókot int
könnyedén táncol, lepkeként.
Én vagyok mindkét kisgyerek
minden fáj, és semmi sem
hunyorgok nappal szembenézve,
vagy utat szövök a messzeségbe.

Hol nevettetek,
hol meg ríkatok
csüggedt ágú fűz,
vagy fénylő tűz
vagyok.

2010. december 11., szombat

Szeredai utópia


 A hivatalba rám köszönnek,
tolnak alám karosszéket
ezt fincsi kávéval kísérik,
amíg ügyem elintézik.

Az áruházban mosolyognak
sok szép árut elém raknak,
hogyha nekem egy sem tetszik
nem tolnak le, míg elteszik.

Működik a pénzváltógép,
és amikor parkolnék épp
akkor üresedik meg a hely,
ahová  tolatnom sem kell.

A nagy kórház kapujánál
nem ordít a női sárkány,
sebészdoki nyájasan
tájékoztat pontosan
.(a borítékot elhárítja
-ugyan, hová gondol-mondja)

A parlamentbe megszavazzák
legyen három év szabadság
akinek van kisbabája,
s hogy legyen pénze pelenkára
rátesznek a minimálra.

Magyarul tanul a magyar,
sőt a román is, ha akar,
a főnököm ma reggelre
fizetésem felemelte.

Nosza, most leszek csak menő,
de erre csenget az ébresztő.
Még aludtam volna kicsit,
láttam volna meg a végit.

2010. december 7., kedd

havas versike

hó hullt a városra-
pelyhes
vigyázzon postásnéni-
kedves
ez a járda járhatatlan,
csak a hótól láthatatlan,
ki ne törje a bokáját
ne legyen oly pekhes.

2010. december 1., szerda

Tél első napja / haiku

Kövér jégcseppel
kopogtat az ifjú tél
sír a szürkeség.

Nem simogat már 
langyos,színtelen sugár
hópillangó száll.

Kopár nyárfaágról
varjú kiállt: vége van!
Kár, hogy vége, kár!

2010. november 25., csütörtök

évfordulók

Meleg-ebéd illatában
 nemesedett évfordulók
suhannak menthetetlen,
siratjuk a mát, a tegnapot
regélő percek, órák lényegében,
majd halkan bekoppant a holnap,
és egyre ritkuló hajszálaink után
elillanunk észrevétlen.

2010. november 11., csütörtök

Vágyom a tavaszt

Vajon a sok gaz közt van virág,
 legalább egy árva csipkerózsa?
vagy csak  szamárkóró remeg
a jajongó őszi szélben
túl a kopár domboldalba.

Még arcomba csapódik
enyhe percnyi nyár,
csókavijjogással kavarodnak
november-alkonyok,
keleten zokogva semmisül meg
az élni vágyó határ,
s hideg csókkal távoznak
táncoló tegnapok.

Még tél sem jött,
s már vágyom a tavaszt
vidám-zöldet, lepekekergetőt,
tanúit  a télnek
magból kelt természet örömét
éltető vigaszt
buja szeretőt.

2010. október 31., vasárnap

mindenszentek

Valamikor gyerekkoromban
sosem látott dédszülők sírjára
vittünk anyámmal koszorút,
gyertyát gyújtottunk,
a szomszéd sír gyertyagyújtogatója
cukorkával kínált.
Most mécsesek sorfala között
kazalnyi virággal érkezem,
sok sírra kell
gyűlnek a hantok
márványszín avar közt
nedves gesztenyéket rugdalok

Csönd van és gyertyaillat
 (a cukorka a táskámba maradt
nem kínálgatom.
Talán már nem  divat.)

2010. október 24., vasárnap

Limerick csokor

Egy kicsit bárgyú,egy kicsit pajzán ötsoros versek



Örökség 
Alig hitt fülének Béni
kifingott az agg nagynéni
sommás a bankszámla
nem teng túl a hála
rokonság a haját tépi.
*
Hős Limerick

Szép ír város hős Limerick
ott terem az ős limerik
egyik-másik pajzán
tangabugyi pajzsán
ha vízbe esik majd kimerik.

*

Ödön búja

Jól meghízott ez az Ödön
akár egy nagy zsírosbödön
maradt azért búja
nem nőtt meg az úja,
pedig azon nincs is köröm.

*

Melák szerecsen


Melák pasi ez a szerecsen
elaludt a félemeleten
alatta asszonya
na hadd el asszongya
van még legény a tíz emeleten.

*

Bölcs Salamon

Rendelkezett bölcs Salamon
ne maradjon föld parlagon
egy leány sem szűzen
van ám legény bőven
csodálta is a Pentagon.

*
Tutyi-mutyi Rudi

De finnyás lett ez a Rudi
nem tetszik a bundabugyi
szexlapot lapozgat
gatyába matatgat,
pedig milyen tutyi-mutyi.

Sírvers


Itt nyugszik Kőműves Kelemen
építészmérnök volt, de milyen
Déva vár projektje
asszonyát elvitte
lovait zabozta heteken.




2010. október 14., csütörtök

tovatűnt az indián nyár



Ma reggelre a láthatár
porcukorral volt meghintve
virágtalan akácága
fázósan borzongott össze.


Lejtős, didergő ösvényen
lúdbőrös fenyő csalóka
hagy csíknyomot maga után
a fehérlő hóharmatba.

Belekenyér tűzgyümölcse
átsejlik a fehérségen,
mint a cukrozott szamóca
fagyasztóból kivett kelyhen.


Hecsedli puhító zúzmarát
ködből előbújó patak
nyaldossa celofán-jegesre
egy hűvös percre, míg fennakad.


Az indián nyár rég tovatűnt
vacognak a vénasszonyok
nyaruk már múlt, s ők maradnak
sötét, reszkető angyalok.





A fotó Várday Béla fotóművész munkája.

2010. szeptember 29., szerda

rongyos szavak

Jössz zilálva, kifulladva,
de hát miért töröd magad,
szó meg vers mi céllal tolong
kitörésre, szív szakad?

Csak úgy beesel hörögve
gyengén sápadt-betegen
érthetetlen foszlányokban
lóg szógúnya testeden.

A sok lim-lom, kacat  mélyén
értelmetlen gondolatban
egy szentjánosbogárnyi fény
közbe-közbe meg-meg villan.

Micsoda nagyképűség!
a lomnak nincs szűksége fényre
Tűzzé váljon, éjkorommá,
szálljon szélben sötét pernye!


tegnap még,ma már

Tegnap még a kiskertbe vígan,
ma már a tűzhelyen zsírban
irul-pirul
a zsenge csibe,
kit ízibe szolgáltak fel
főételnek
a nagyhasú házmesternek.

Óh Uram,  micsoda garázda,
vagy talán parázna
nyögdécseléssel
hangos nyeléssel
tünteti el
két szussz között
a leves mögött.

Jól fésült
pudlikutyája
az előszobába
két lábra állva
áhítattal vakkan
kis csontra várva.

Tegnap még
asztal mellet vígan
szende sült csirkével
párban,
ma már egy kórházi ágyon
egy lestrapált
bőrdíványon
plafonra szált
legyeket számol.


Itt fenn ,ott lenn

Itt fent


Idefel, ha körbenézek
kékek a hegyek
sötétzöld fenyőcakkos
csipkeszegélyek
szurkálják az ég végtelenjét.

Ott lent

Odalent a nyalka Olt
görget sekély vizén
sok múló századot
és egyre csak hordja,
mint ember a keresztjét.


giccses őszi vers

Őszillatú bokrok sárguló ligetek
szívem szerint én is itt ülnék veletek
bánatgyilkolónak,
könnyriogatónak,
télvidámítónak
szednék belőletek.
Ködkabátú reggel
melegítenétek,
hóviharos éjjel 
szólna víg zenétek
szívemre-lelkemre
gyógyírt terítnétek
Őszillatú bokrok,
sárguló ligetek.


2010. szeptember 20., hétfő

Elvirágzik lassan a nyár

Elvirágzik lassan a nyár
a homályló erdő dermedt
árnyéka összerezzen
köddel ölelkeznek a fák
hóharmat cseppet sírnak
a szürke égen.

Varjak vijjognak árva gólyafészken
hűvös percekbe fordul langyos óra
túl a dombon riadt árvafenyő
adja meg magát, mintegy végszóra
a természetnek.


2010. szeptember 9., csütörtök

hűlye panaszdal



Gyűlnek a kételyek
tengerzöld mételyek
habkönnyű szólamok
hullámzó hajlamok.

Fogynak az érdemek
dagadnak érdekek
kinek-kinek jussa
semmire sem fussa.

Gatyából maholnap
kilóg a vasárnap
nincsen garancia
gyenge a potencia.

 egyre több a pesszimista
csak a hűje optimista
tegnap is lefosott egy galamb
pedig úgy láttam sültgalamb

Eddig a panaszdal
az, ami vigasztal
ha senki sem marasztal
beérem malaszttal.


2010. szeptember 2., csütörtök

csonkig égő álmok

A sok összefüggés között
e józantalan, vad világban
csonkig égnek viasz szívek,
a hibák, s apró erények
-mert ugye ki aki hibátlan-?

Időrabló, értelmetlen
apró álmok vele égnek
elszállnak, mint hideg sóhaj
köddé válnak, ezüst köddé
s szállingózva visszahullnak
 csonkig égő viasz szívre.