2015. november 8., vasárnap

apró gondolatok

szeretet vers

Ha a szerelem él
csupán erotika,
ha elmúlt-
akkor meg fájdalom,
én csak szeretetről
vagyok képes írni,
ami örök,
nem csak egy fogalom.




asszonysorsok


Mint annyi pajzs az élet harcaiban
védő óvó karok a családi bástyákon
életadó oltáraitokat
díszíti csodás öröm és fájdalom.


szürke por


Felhők fölé emelkedem,
hogy esőben is lássam a napot,
s amikor aláereszkedem
újra szürke por üli meg arcomat.


szétpergő gyöngyszemek


A felületes kapcsolatok
vékony szálra fűzött gyöngyszemek
mik egy apró hűvös leheletre
nyakamról szanaszét pörögnek.


2012. április 21., szombat

Bolondos április

Bolondos április
Illata mindig friss
Szellőt fúj, simogat 
Utcán gyúr friss sarat.

Réten át, patakon
Fodrot sző habokon
Csicseri csillanás
Madárdal csacsogás.

Kéklik a kék berek
Aranyág enyeleg
Virágán esőcsepp
Szellőre megremeg.

Április bolondos
Tavaszi kolontos
Borúra-derűre
Gyógyírt ken sebemre.

2012. április 1., vasárnap

Virágvasárnap


Az összeért keresztutakon
Virágba borult a siralom
Lengett ezernyi olajág
Éljent zengett 
keleten-nyugaton.
Virágvasárnapon.

Győzött a barka az idő fölött
Élet a sok halál között
Fájdalom könnye közeleg
A ledér virágtenger mögött.
Virágvasárnapon.

Hozsanna Dávid fia
Hozsanna Isten királya
Kiállt a nép, az áradat
Visszhangzik Golgotán a jaj
Tömegnek csak tűzre olaj
Virágvasárnapon.

Holnap olajágak, és barkák
sárba hullanak,  falkák
kiáltják: feszítsd meg,
de ma még ünnepel a tömeg
Készül a keresztsiralom
Virágvasárnapon.







2012. március 17., szombat

Március

Március, csapodár
Ereszen csordogál
Lebbenti lenge szél
Friss indulót zenél.

A vén tél még itt matat
Éjjel szór friss havat
Csökönyös aggastyán
Ereje fogytán már.

Hófoltos rét pipál
Föld alól zöldre vár
csodára, virágra
Tavaszi világra.

2012. január 12., csütörtök

rendhagyó,szürke haiku

Szintelen az ég,
csupasz ágak karcolnak
fakó verset 
a szürke télbe
sok kérdésre nincs felelet,
de egy csintalan remény
ott lapul mélyen
a még meg nem született
szűzi hó alatt.





2012. január 7., szombat

A szenvedélyen innen és túl

Délutáni álmot szundít a gondolat
üszkösre égett, most lankadni látszik
tetsznyugalomban csak álmában játszik
akár jég alatt örvénylő, bujkáló fodrozat.

Egyre távolodnak tomboló viharok
égető szikrák, pusztító nagy tűzek, 
vízbe nyúló ágaikkal csiklandozó füzek 
levéltelen remegései,  magányos virrasztók.

Rebbenő pillái függönyén keresztül
fel-fel sejlenek álmodatlan álmok
kővé vált láva-könny közt várók,
Ébred a gondolat.
Még mindig van szenvedély legbelül.

2011. december 4., vasárnap

Vasárnapi ebéd

Csatatérré vállt a konyha
fortyadozik tyúkhúsleves
sárgarépás, petrezselymes,
 az illata...milyen fenséges.

Panírba fúlt a hússzelet,
majd pirulva dőlt fehér tálra,
alma hull szét karikára
piskóta fürdőre várva.

Az illatokkal eggyé válok,
kavarok  és habot verek
oda rakok, innen veszek
csak úgy gyűlnek a csipetek.

Ezt ízlelem, azt kóstolom
megfőtt, megsült, meg ne égjen,
jaj csak a vendég ne késsen,
és időben ide érjen!

S ha már itt van jól is lakjon
egy morzsányi ne maradjon,
a vasárnapi ebéd után
jóleső érzés maradjon.

2011. november 8., kedd

revelatio

Én, mint ember
 nő,
anya
és feleség
mint magyar,
székely
barát, vagy
ellenség,
vallom, és
érzem
az egyszerű
 lényeget,
mely nem egyéb,
mint
színtiszta
végtelen
 szeretet.

2011. október 16., vasárnap

amikor megszülettem


Amikor megszülettem
egy őszi délután
-szántáskor-
nem kondult harang
csak vackor pottyant
a lédús alkonyatba
anyám fájdalmába takart.
Nem sírtam-
-azt mondták
csak mikor a bába rám csapott
miért is nem hagytam akkor
csapot-papot.

s most vagyok
őszi hecsedlibokor
szúrós pirosgyümölcságaim
hóharmat-ütötte éveim
 járt, és járatlan
útjaim szövevényében
a gyerekkorom mára történelem,
pedig illatával tele még az emlék
bár egyre elhalóbb
mint távoli lágy zenék..

2011. október 14., péntek

Sőzi nettoszeléf -Őszi szonettféle

Razsdó solfot ttell a Lyosom hegye
ürkitz kék  egén elhőf gombolyog
tálad a isző kobor altol leballag
kacs köd en jálszon feléje.

Raká egy őn ögeres urhatára
okoptt arnab,birob szinünap
pünneni kemlénpazho gyölh kalap
karámia laló andilákó huncutka.

Mert ah men ősz a sző 
ilyen ögyörnyű épszésget
a lét magában ünnepi  erő

olajló edvesk oj idő
angyali ismogatsá eget
 isztát edveskedő eresztő.

2011. szeptember 21., szerda

gyerek-könnyek

Még pilládon ott rezeg
az esti könnycsepp
talán álmodban  leszárítja
a tányér-telehold

úgy simítanám
pelyhes fiú arcod,
félek felköltelek.
Békén maradok.

Ébresztőóra

Álmos, gyér-fénnyel
rezzent a reggel fél hét
s Nabuccót zenél,
régen a verkli zajára 
nyílt a nap
éles csengetés-vert álmok
ott gubbasztanak
valahol
egy ködös őszi reggelen.

buta-okoskodások

Az idő

Az idő fáradhatatlan, én idővel fáradok,tehát ő van előnyben.

Még mit ne!

Sokszor belátom, hogy nem jó mindig lázadni a sors ellen, de ha nem teszem még azt hiszi neki van igaza...


Emberi öntudat hiányállapot

Lassan kipergő öntudatok halálkiáltásával távozik a lényeg, ami megmarad selejt, de bírja a strapát.

Szabadság

A szabadság nekem valahogy az egyedülléttel kapcsolódik össze, egyiket sem próbáltam, nem tudom élvezném-e?

Korlátok

Utálom a korlátokat, de sajnos kezdek hozzá szokni.

Palota és kunyhó

Megcsodálom a fényes palotákat, s boldogan térek vissza a kunyhómba.


2011. szeptember 11., vasárnap

egyszerű vers

Nyaraló előtt a kávémat fogyasztom
nehezebb melókat holnapra halasztom,
három tarka-macska lábamnál nyargalász
ezüst szál- fonó pók dolgosan falra mász.

Madárcsicsergést hord a langyos őszi lég
benne fürdőzik kék szemű, szőke ég,
tavalyi,fiatal jonathán almafán
piroslik egyetlen aprócska almalány.

Sarjú- rend illata  édesen nyújtózik
harangszó hangjával hosszan kacérkodik.
Szeptember, vasárnap, délelőtt tizenegy,
egyszerű versem, mint táblán az egyszeregy.

2011. augusztus 27., szombat

Nyár végi sorok

Hulló szirmokkal érkezett,
nyár helyébe költözött,
langymeleg keblén a határ
odaadón, kéjesen vár.

Még itt röpköd a nyári fecske
poggyásza már kikészítve
piciny lelke, hogyha fájna
bánatában belehalna.

Mézillatú, édes kertben
nyári-őszi szellő lebben,
hosszú pilláin a fáknak
csillannak pókháló fátylak.

Virágok közt donganak
bőségben hízott bogarak,
pergő magok zizegése,
áldást osztó föld termése.

    egyre kurtább napok végén
-mert minden napnak vége az éj-
őszillatot lebbent az est,
és az égre bíborszint fest.

2011. augusztus 12., péntek

hold-kelte

A Hold ma este

nekem kel

a Nagy Somlyóra ül

majd eleregel

az ablakom előtt,

és elvegyül

a blokkház előtti

nyírfalomb közé.

Léda épp most

szenderül

pillája rebben

párás-kék

ártatlan szemén

arcára

álomkép derül .

A Hold ma este

nekünk kel

Nagy Somlyó

 hegyére ül 

most béke van.

ott legbelül.

2011. június 9., csütörtök

álmokból szőtt szavak

Szavak, csak üres szavak
akár üstdob úgy konganak

koldus-szellem hű árnyéka
tettek sivár ivadéka.

Álmodozó henye frázis
száraz homok,nem oázis.

Mégis, akkor is remélek
egyszer talán szívhez érnek

hűvös után meleg kezek
egyszer talán érintenek,

unott szemekben egy szikra
rávillan a kavicsokra.

Minden lesz,az is mi nem volt
szavat festek álmaimból.


2011. június 8., szerda

Szerelmesen szálló szirmok

Szólamba  száll száz szerenád
szirom szirommal szemez,
szerelmesen szerterebben,
szeretsz szöszi? szeretlek!

Szállnak szélben szende szirmok
szeppen szűzi szösszenet,
szépen szusszanak a szívek,
szeretsz szöszi? szeretlek!

Szólj szám szépet, sziromszagút
szenvedésem szertelett
szépen száll a sziromszellő,
szeretsz szöszi? szeretlek!



 pösze barátnémnak szeretettel ! :)

2011. május 5., csütörtök

A májusest illata

Apró szellővel ölelkezik a májusi alkonyat
friss románcuk hűvös-langyos, huncut,
ráhunyorognak kuncogó, pislogó csillagok
távoli hárs rezzen, bokor neszez,  túljut
a keskeny kanyargó ösvényen
lakókocsis, nyálkás, apró csiga
füttyent a rigó, majd párja mellé bújik
a mocsár felől belekiált a lila estébe
egy szerelmetes hangú, ifjú bölömbika.

A város felől ezer ablakszemnyi fénnyel
tolakodnak siető szentjános bogarak,
Emberek,  csak egy lehelet az élet,
 visszafordíthatatlan az idő
nektek is füttyentenek csacsogó madarak.

Az alkonyra ráborul az ég bársonylepedője
emberre, madárra, szentjánosbogárra,
az órák most csendesebben járnak
csak a földből sarjadó vetés hangja halszik
lágy illatot lehel  a május éjszakára.

2011. április 22., péntek

Mysterium

Júdások vagyunk, hazug árulók
harminc ezüstpénzre váltott
hamis ideálokkal  zsebünkben
sunyin kotródunk a kertek alatt.
miközben az útszéli keresztfáról
ránk vetül a fény, az igazság,
és szétszórja gyanakvó szíveinkre,
megtört, reményvesztett, megátalkodott,
dacos szíveinkre, hogy
kiváltatunk újra és újra
a bűneink sarából.

2011. április 7., csütörtök

Léda dal (haiku)

Világra jöttél
rózsás arccal ,bimbó vagy,
üde kis harmat.

Balzsam szívemnek,
egyszerre átölelek
anyát-gyereket.

Lelkem jobbá lesz
 teáltalad , angyalok
ávét zengenek.


Kis unokám : Léda Sára születésére

2011. március 19., szombat

lelkemen jégpáncél




Ma sötét tintába mártottam a tollam,
míg két felhő közt kinyílik a világ,
míg lelkemen a jégpáncél
hangos reccsenéssel rianásnak indul,
s míg apró réseiből előbukkan
tavaszszín kedv-virág.

2011. március 13., vasárnap

Tavaszra nyitott ablakok




Hófoltos réten
végre madárdal csattan,
ó, itt vagy szépem,

tavaszom újra,
fellélegzik az éger
rosszkedvem fújja

gyönyörű idők
ígérete, március,
a csitri, ravasz.

Pamacsot az ég
kék festékbe márt,hallod?
kint a nyitnikék

örömzenéje
áramlik a tavaszra
nyitott ablakon.

2011. február 24., csütörtök

Rímtelen alámerülés

estefelé, amikor a nappal
találkozik az éjszakával
ütött-kopott kabátzsebemből
kikandikáló, vágtába fogott
gondolataim egyre nőnek,
akár a közelgő hegyek,
könnyfátyol mögé bújt
szerény önmagam
megmentésére sietek,
ha már egy szál tétova mozdulatot
sem vélek felfedezni
senki emberfiában,
hát megmentem én magamtól magam,
és elmerülök egy kád 
kérdéses illatú fürdőhabban.

2011. február 17., csütörtök

Egy villanásnyi emlék anyámról

Tarka-virágos kötény zsebéből
búzaszemet ropogtatott
a nyáresti hold
őz-barna szemében mosakodott
vidám, szép arcában törölközött 
a végtelen idő
míg rá nem borult
habkönnyű szemfedő.

2011. február 14., hétfő

Szerelmes vers helyett


Ígérem ,ma este
megmasszírozom fájós derekadat,
Voltarennel is bekenem,
a teádba cukor helyett mézet teszek,
meg citromot,
én ezzel kívánok neked
boldog Valentin napot!:))

2011. február 9., szerda

Baráti ölelés!

Minden kedves olvasómat ölelem,és ajándékul adom a fenti logót ,amelyet aranyos blogos-társamtól Meggyes Józseftől kaptam.
Nagyon szépen köszönöm Neki!!

2011. február 3., csütörtök

téves kapcsolás

A hajnali félhomályba belecsöngött a telefon hangja.
Különös dallama későre jutott el a tudatáig,tapogatva ért el a készülékhez és nyomta meg a fogadó gombját. Egy aggódó női hang kereste a gyerekét reggeli ötkor.
Téves kapcsolás.
Nem tudott visszaaludni,még sokáig a fülébe csengett az izgatott anya hang:
-halló te vagy? nem tudod hol a lányom, még nem ért haza?
-sajnálom asszonyom, tévedés,
-jaj,elnézést-de már nem várta rá a választ kinyomta a telefont,és biztosan remegő kézzel kereste a megfelelő számot,
-nem láttátok a lányomat? és aggódik, míg meg nem csörren a kulcs a zárba-itt vagyok anya!
Boldogság és aggódás az anyai szív, bár közhelynek tűnik, de igaz.Ismerős az érzés.
Tekintete a ház előtti nyírfa között a rózsaszín hajnalra esik.Egy fél óra, és fel kell kelnie.
Félálomba alszik.
Az álma visszaér az évekbe, matató keze megakad a gyerekkor küszöbén.
És most sok mindent megért, és megbocsájt, és magának is megbocsájt, hogy nem volt képes megbocsájtani.
Újaival rásimít anyja távoli szép arcára, majd rácsodálkozik apja tökéletessége mögé rejtett emberi lényére, boldoggá teszi a tudat, hogy senki sem tökéletes.
Pedig azt hitte, hogy csak ő nem az, és szenvedett az apja tökéletes árnyékában.
De rájön az álarc mögé bújtatott türelem mögötti türelmetlenségre.
Csöng a telefon ébresztője.Felriad.
Úgy gondol vissza az álmára, akár egy tisztítótűzre.
Benéz a lánya szobájába és boldog,de közben aggódik, és így a tökéletes, hogy semmi sem az.



Lassan,de biztosan













Régi igéretemnek szeretnék eleget tenni,ezzel az írással, amelyben  pár szóval felvázolnám egy kis  ház feljavításának történtetét.  























Egy közeli faluban - a férjem szülőfalujában Csíkjenőfalván- fedeztük fel a teljesen romos állapotban lévő épületet(a telek az apósomé volt),ahol eredetileg állategészségűgyi laboratórium működött.
Teljesen elhanyagolt állapotából kifolyólag későre esett le a tantusz nekünk,hogy fantáziát lássunk a romos házba. De miután egy kicsit gatyába ráztuk nagyon boldogok vagyunk,hogy nem hagytuk veszendőbe. A ráfordítandó összeg eléggé kevés,így csak a szűkséges munkákhoz hívtunk mesterembert, a többségi munkát saját kezűleg oldottuk meg.
A hétvégek, meg a meló utáni délutánok minden órája építőmunkával telt.Még sok kívánnivalót hagy maga után,de egy pár napig-hétig szüneteltetnünk kell a melót zsebláz végett.:((
A 38 négyzetméteres kislak éppen elég nekünk a hétvégi pihenésre, vagy a haverokkal bográcsozásra, sörözésre.Az udvar sem olyan kicsi 100 négyzetméter, most éppen egy fásszín épül, hogy a sok kacatot is legyen hová berakjuk.
Fürdő nuku, távlati terv.

1-a mi fürdőszobánk:))
2-barackfa csemete,
3-egyetlen szál virág,amit lencsevégre kaphattam:)
4-csodasövény(nem is olyan csodás )
5- falicsempe,
6-a nagyanyám lócája is helyet kap a konyhában,
7-a bejárat fölé a múlt hátvégén került fel a tető (eresz még nincs)
8-épül a fásszín,
9-ahogy mifelénk mondják, a ház "bütüje"még félkész állapotban,
10-a házikó mostani állapotában, a szomszéd ház ablaka eléggé zavaróan van jelen:((
(Tőletek kérek valamilyen "szelíd" megoldást )
11-a legrégebbi felvétel a házról a tavaly újrafödés után.
A gólyák a legcsendesebb szomszédaink:))
Ennyi lenne egyelőre,ha lesz valami látható haladat arról is rakok majd fel fotókat.

Tél végi sorok

Elsuhannak tükrös
tó fölött
csattogó, bús
téli madarak
sötét tollukat villantja
sápadt napsugár.
Nicsak vadlúdak!
kiállt a kisleány,
vidám kacaj,
s a jeges tó
olvadozni indul
Hallod már?
távoli jég-moraj.

2011. január 31., hétfő

Ima

Rongyos lelkemben áhítat
reszkető szívvel félelmeimbe kapaszkodom,
Mindenségek Atyja
ne légy rettenetes Isten,
csak állomás légy nehéz utakon.
Túl fényes házadban hunyorgok
sérti szemem a csillogás,
bronzszobrodra mesteri kezek
formáltak új ruhát,és
 nem talállak a frázisok között.



2011. január 29., szombat

2011. január 23., vasárnap

adósom az élet

A fiatalsággal még adósom az élet
csiklandós,csilingelő hajnalokkal
sós tengeri homokon táncoló 
bódult ,édes,
mély szippantásokkal

s bár átcsorgott  öt x-es lelkemen
sok porckopásos évtized
a fiatalságommal még adósom az élet
míg a napom fátyla ellobban
s rám borul a végtelen alkonyat

de addig még rázom  az élet rácsait
szívem falán még ott kopog a vágy
magából alkot fényességet
megálmodja félkész álmaimat
szomjúhozom,hát innom ád.

ahogy a holdsugár lépdel a ritka fák között
a fiatalsággal még adósom az élet
míg békésebb vizekre költözöm.

időtlen tanuk

Letűnt korszakok
csendes vitrine mögött
visszaint a múlt

műkinccsé vénült
szúette ,dicső,örök
emlékké fakult

ódon illatok
hátán megkövült gondok,
időtlen tanuk.



( Múzeumlátogatóba)

Sírásók

Naponta sírt ásnak,
nekik majd mások ásnak
sírt.

2011. január 16., vasárnap

Lila-szürke haiku



Lila-szürke vers
sorok között átölel
óvón az anya.


( lányomnak készült pulcsihoz :)

2011. január 7., péntek

2010. december 30., csütörtök

A fehér csend

Itt fent a nagy fehérség alatt mily titokzatosság honol,
mint lepedőn átsejlő domborulatok
még az utat is belepte a hó,
s ha nem hallatszana távoli harangszó
hólepte falumba be nem juthatok.

Most minden egyes szó dadogássá torzul
csak ott tekereg bent a gondolat sűrűjében 
a sok zaj után oly jól esik a csend
de a téli horizonton extázis lapul.

Túl a fájdalmon, túl a harcon,
túl a sorsom szent határain
érzem itt rokon lettem a csillagokkal
és a puhán ringó jeges fenyőággal.

A fehér csönd megtörik a határkersztnél
érces, rekedt varjúkárogással,
téli világ most belédsimulok,
akár anya ölébe kisgyerek
gyámoltalan, dacos-bátorsággal.

2010. december 19., vasárnap

indul a banzáj

Csíkban a farkas
nem eszi meg a telet
indul a banzáj.

Pörög a film

pörög a film,
kit érdekel?
győzz meg, hogy élsz,
győzz meg, hogy élek
nehéz a tétel?
nem baj, majd tovább álmodom.
felhős örömöm
párnám alá rejtem
s ha újra érkezel
kutass csak,
míg megleled.

2010. december 12., vasárnap

ott mélyen bent

Ott mélyen bent egy kisgyerek
most félelmében megremeg,
ajkáról felszakadt dalok
megannyi szánalmas jajok
másik meg éppen megszület
fércelni azt, mi megrepedt
jövendő fénynek csókot int
könnyedén táncol, lepkeként.
Én vagyok mindkét kisgyerek
minden fáj, és semmi sem
hunyorgok nappal szembenézve,
vagy utat szövök a messzeségbe.

Hol nevettetek,
hol meg ríkatok
csüggedt ágú fűz,
vagy fénylő tűz
vagyok.

2010. december 7., kedd

havas versike

hó hullt a városra-
pelyhes
vigyázzon postásnéni-
kedves
ez a járda járhatatlan,
csak a hótól láthatatlan,
ki ne törje a bokáját
ne legyen oly pekhes.

2010. december 1., szerda

Tél első napja / haiku

Kövér jégcseppel
kopogtat az ifjú tél
sír a szürkeség.

Nem simogat már 
langyos,színtelen sugár
hópillangó száll.

Kopár nyárfaágról
varjú kiállt: vége van!
Kár, hogy vége, kár!

2010. november 25., csütörtök

évfordulók

Meleg-ebéd illatában
 nemesedett évfordulók
suhannak menthetetlen,
siratjuk a mát, a tegnapot
regélő percek, órák lényegében,
majd halkan bekoppant a holnap,
és egyre ritkuló hajszálaink után
elillanunk észrevétlen.

2010. november 11., csütörtök

Vágyom a tavaszt

Vajon a sok gaz közt van virág,
 legalább egy árva csipkerózsa?
vagy csak  szamárkóró remeg
a jajongó őszi szélben
túl a kopár domboldalba.

Még arcomba csapódik
enyhe percnyi nyár,
csókavijjogással kavarodnak
november-alkonyok,
keleten zokogva semmisül meg
az élni vágyó határ,
s hideg csókkal távoznak
táncoló tegnapok.

Még tél sem jött,
s már vágyom a tavaszt
vidám-zöldet, lepekekergetőt,
tanúit  a télnek
magból kelt természet örömét
éltető vigaszt
buja szeretőt.

2010. október 31., vasárnap

mindenszentek

Valamikor gyerekkoromban
sosem látott dédszülők sírjára
vittünk anyámmal koszorút,
gyertyát gyújtottunk,
a szomszéd sír gyertyagyújtogatója
cukorkával kínált.
Most mécsesek sorfala között
kazalnyi virággal érkezem,
sok sírra kell
gyűlnek a hantok
márványszín avar közt
nedves gesztenyéket rugdalok

Csönd van és gyertyaillat
 (a cukorka a táskámba maradt
nem kínálgatom.
Talán már nem  divat.)