Advent 1.-Haiku

Az első gyertyát

meggyújtom Uram,várom

jöttödet, imám

halkan suttogom,

nyitom szívemet feléd,

szüless meg remény!

m.

i

Csengő csillag

Csillagon, ha csengő volna

milyen szépen, tisztán szólna

minden este megkondulna,

és az éjben irány volna.

Ha felhőbe fordul az ég,

vagy havat hullat a sötét éj

becsöngené a héthatárt,

vándort,koldust, s kit ott talál

a céltalan kóborlásban,

vagy szeretet koldulásban

csillag nekik egyként csendül,

s e zenére bánat enyhül.

Vezéreljen istállóhoz

az újszülött kis Jézushoz

tömjént,mirhát, hogyha nem is,

de szívünket vinnénk mi is.

Szólalj, csendülj szívben csillag

falat döntsél,bánatfalat,

hogy a lecsupaszult szívek

csillagúton igaz útra találjanak.

a fára akadt hold

Levéltelen fák ágain
fönnakadt a Hold sarlója
kiflivékony zsenge testét
kibogozni nem volt módja.

Éppen akkor járt amarra
egy tinédzser esti szél,
s lefújta a Hold sarlóját
nehogy fönn kapja a tél.

A kiflihold öröménél
csak étvágya volt ölesebb,
hálából kerekre hízott
így fennakadni nehezebb.

ha..ha..haiku

Bíborszín estben
csillan a visszanéző
napnyaláb, rebben

a száraz levél
az enyhe őszben, retten
a félénk, zenél

rozsdás szélkakas
keletirányba táncol
párost a magas

villámhárító
csücskén akadt,szakadt
alliteráció.

A cigánysoron

Sűrű a sötét
fenyőillatú füst terjeng
látszatbéke terül szét,akár
foltos, időtől szürkült lepedő
kutyaugatás, meg az istálló
felől lódobbanás hallszik



este van este van
ki ki nyugalomban



Apró ablakokból kiszűrődik
a halvány lámpafény
felszín alatt forr
a szegénység közeli élet,
mint savanyú lőre
asszonysorsok fröccsennek
a tűzhelyre, sercegve
két kormos lábas közé.
Kifakult emberi sorsokkal
küzd a kevéske értelem
a másnapi betévőfalaton
töprengne csapzott
őszhaj alatt a barázdált félelem.
Szekérzörgés tör csendet
lopott tűzifa koppan
az udvar kövén
megéled a félhomályos zug
sok fekete szempár
a homályos ablaküveg mögül
reménykacajával kikíváncsiskodik,
levesestányérok mosatlan
halma gyűl a kis asztalon
a toronyból odakong az este tíz
megtelnek a fal mellé sorakozott
bűzös priccsek
tépázott életek sorsszerűsége.



este van este van
ki ki nyugalomban


Sűrű a sötét,
fenyőillatú füst terjeng
kutyaugatás, meg lódobbanás hallszik.

Haikuk én módra

A haiku a vershez  olyan,mint a bonsaj a fához

magzat

Kis mag csirázott
az anyaméhben,új élet,
jövendő csoda.


ősz

Őszbe borult fák
ágán cinegemadár
a tél  közel jár.


székely himnusz

Csillag ösvényen
vezetett nép, megtörve
nem,de elhagyva.


megálmodtalak

Megálmodtalak,
álmom nem vált valóra,
múlttá váltalak.


keleti szél

Jégvirág fakad
tél koccant az ablakon
Nemere süvít.

vezércsillag

 Csillag fénylik, mi
  irányt mutat jászladhoz,
 Te megszülettél.