2009. július 20., hétfő

Rekviem anyámért,apámért
















Kutatom egy ütött-kopott
régi láda titkait,
feltárom a gyermekévek
 becsben tartott kincseit.
-Egy piros pettyes kisruha,
egy topán, egy rongybaba,
amit apró maradék anyagból
anyám keze alkotott.
-Horgolótűk,csipkeminták,
melyet becsben megőrizem,
egy kötény-a nagyanyámé-
melyben legelőször főztem,
amíg ő a kispadon
zoknit stoppolgatott.
-Egy toll bőrtokkal - az apámé,
mellyel  egy fakókék  füzetbe
verset írogatott
és legnagyobb kincs, ereklye-egy notesz,
melynek minden lapjához
egy történet tartozott.
Harmincnégy édesanyám,
kilenc éve, hogy apám elment
pihenésetek legyen csendes
rátok mindig szeretettel emlékezem.
Örök álmotok legyen
békés nyugalom
életetek bére, isteni jutalom.













7 megjegyzés:

Vállalkozásom megszűnt írta...

Szomorú, de nagyon szépen leírtad!

szeterka írta...

Harminc éves évfordulóra írtam.
Nagyon régen volt már,utána pedig mostohaanya jött...már az is múltidő

Csillagos írta...

Nagyon kedves sorok. Jó lenne, ha majd utánunk is valaki ilyen szeretettel emlékezne...

Névtelen írta...

Megsirattam a szüleidet, pedig csak innen tudok róluk.

szeterka írta...

Köszönöm Náncsi:))

alliteracio írta...

Szomorúságában is gyönyörű vers!
(Örülök, hogy meglátogattál, így én is gyakrabban tudok hozzád jönni, hogy rádtaláltam!
Puszi:
Ági

szeterka írta...

Örvendek Neked kedves Ágika!