élet vonat

Évszakok után lépkedek

utánam az évek,

s a rengeteg

móka meg kacagás

meg bánat

meg lázadás

marad.

A kattogó vonat átsuhan

buja zöld réteken,

elhalad,

felégetett tarlót

maga mögött hagy

az élet vonat.

Idegen szemekben tétova

gondolat morzsa

pillanat,

reszkető kezekkel

integet

az állomáson a tömeg,

a vonat fékez

lassít és megáll.

Akinek muszáj az leszáll,

a többi lehúzza az ablakot,

s kitekint,

egy távozónak odaint,

majd visszaül

és elmereng.

Az élet vonat tovább

zakatol,

hosszú az út,vagy

megáll valahol

kérdezed,

a kalauz rábólint,

s te nem érted.

Évszakok előtt lépdelek

utánam telek,

s kikeletek,

életem delén robogok

utánam évek,

s tegnapok.

Előttem a titok,

hogy vajon még

meddig utazhatok?