Hulló szirmokkal érkezett,
nyár helyébe költözött,
langymeleg keblén a határ
odaadón, kéjesen vár.
Még itt röpköd a nyári fecske
poggyásza már kikészítve
piciny lelke, hogyha fájna
bánatában belehalna.
Mézillatú, édes kertben
nyári-őszi szellő lebben,
hosszú pilláin a fáknak
csillannak pókháló fátylak.
Virágok közt donganak
bőségben hízott bogarak,
pergő magok zizegése,
áldást osztó föld termése.
egyre kurtább napok végén
-mert minden napnak vége az éj-
őszillatot lebbent az est,
és az égre bíborszint fest.
