évfordulók

Meleg-ebéd illatában
 nemesedett évfordulók

suhannak menthetetlen,

siratjuk a mát, a tegnapot

regélő percek, órák lényegében,

majd halkan bekoppant a holnap,

és egyre ritkuló hajszálaink után

elillanunk észrevétlen.

Vágyom a tavaszt

Vajon a sok gaz közt van virág,

 legalább egy árva csipkerózsa?

vagy csak  szamárkóró remeg

a jajongó őszi szélben

túl a kopár domboldalba.

Még arcomba csapódik

enyhe percnyi nyár,

csókavijjogással kavarodnak

november-alkonyok,

keleten zokogva semmisül meg

az élni vágyó határ,

s hideg csókkal távoznak

táncoló tegnapok.

Még tél sem jött,

s már vágyom a tavaszt

vidám-zöldet, lepekekergetőt,

tanúit  a télnek

magból kelt természet örömét

éltető vigaszt

buja szeretőt.