Köszöntő gyermekeimnek

Anyafámnak
három ága
három gyönyörű
virága,
fiú ágán
ring két bimbó
leány ágán
ring két bimbó.


Gyermeknapon
szívem egész
szeretetét
nektek adom,
s nem csak ezen
az egy napon,
amíg élek
szeretetem
addig adom.
Köszönöm,hogy
vagytok nekem
három gyönyörű
gyermekem,
s köszönöm
a bimbócskáknak,
a négy kicsi
unokáknak
mosolyát!

keresztvivők

Csengettyű hangja
adja a ritmust
messziről jönnek,
s még hosszú az út
zászlók erdeje
lebben a szélben,
de egyre közelebb
a cél:a csúcs.

Elől a sorba
keresztet hordva
ballag az ember
előre néz,
nincs maradása
Csíksomlyó várja,
bár fárad a láb
és zsibbad a kéz.

Felér a hegyre,
felszusszan végre
lásd eljöttem újra:
fogadd imám
fáradt testemnek,
bűnös lelkemnek
Te adsz egyedül
enyhet ANYÁM!

vers, magamnak

Magamnak írom

versemet

gondolataimnak

segítőkezet

nyújtok.

Lelkem

színpadára állok

és szavalom

magamnak

tagoltan,

hogy megértsem:

vagyok!

És létemnek célja

van velem

és nem

gyümölcstelen

fa vagyok!

Bennem is vannak

indulatok

és haragok

és van sok,

sok szeretet,

melyet vény nélkül

adok!

Ha lennék

Ha virág lennék margaréta lennék

fehér szirmú mezei virág,

pásztorlegény kalapdísze lennék,

mit kedvesének ajándékba szán.

Fa ha lennék rezgőnyárfa lennék

mely tán összerezzen minden kis szellőre

de a nagy viharnak dacosan ellenáll

 lombja közt sok madár lel menedékre.

Ha víz lennék, talán harmat lennék

hajnalokon csillogó tiszta csepp

 mint pillán a könny, ágak végén lengnék

vagy felkelő nap csókolná testemet.

Ház ha lennék erdei lak lennék

mely egy tisztás közepén lapul

fáradt vándor pihenése lennék

ha kifogyott az út a lábai alól.

A Napba Öltözött Asszonyhoz

Sorsomnak szétfoszlott köntösét

lábad elé helyezem Anyám,

foltozd meg égi jóságoddal,

fénykezeddel viseltes ruhám.

Itasd át kérlek nagy szereteteddel

az élet porától sújtott lelkemet,

napruhádnak az érintésével

oszd meg vélem szent kegyelmedet.

Ha nem találsz méltónak,

hogy magadhoz felemelj Anyám,

hajolj le kérlek csak egy percre,

s add rám újra viseltes ruhám.

Most csak egyedül én állok

szent szobrod lábai előtt,

de jönnek majd emberek,

kiknek még viseltesebb a sorsköpenyük.

Áldó kezed őrájuk tedd Anyám,

hol nagyobb a szűkség, a szenvedés,

én majd még viselem feslett sorsruhám,

erőt Te adtál nékem Szűzanyám.