tavaszváró

Szél suhant át a városon
játszadón,
enyhe fagyoson,
borzolva ágat
s felleget,
tisztítva utat,
s tereket.
Szellő suhant a dombtetőn,
langyosra enyhült,
lebbenőn,
simítva végig
porhavon,
február végi
alkonyon.
Szél suhant át a fák alatt,
telet kergető
fuvallat,
szélesre tárja
kapuját
táncolva várja
évszakát.

Jön a tél

Nehéz őszi fellegekből hull az őszi eső,
de már illatáról érzik,hogy a tél jő,hogy a tél jő.

Már az öreg Hargitára leteríté paplanát
mint odaadó édesanya beborítja városát.

Kis cinege vadul röpköd nyírfa ágon föl meg le
érzi,hogy a tél közeleg,s messze még a kedvese.

Szólítsd,szólítsd kis cinege párodat ,míg jön a fagy,
mert az árva kis madárnak ritkán jön el a tavasz.

Kedvesed,ha megtaláltad el ne engedd cinege,
mert a fagyos,hideg télben jól jön majd a melege.

Szeretetláng

Jó napok
,rossz napok

egymást követve,
robotok
karöltve
adják életünk.

Méltatlan ,ártó szó ,
ritkán jó,
gyógyító
érintés
oly kevés.

Szeretet lángomat
félútig
elviszem,
vagy tovább,
érintsd meg,
melegít sugara.

Hozd közel
megértés
szavait
énhozzám
zálogul,
megértő
szavamnak
válaszát.