rendhagyó,szürke haiku

Szintelen az ég,

csupasz ágak karcolnak

fakó verset 

a szürke télbe

sok kérdésre nincs felelet,

de egy csintalan remény

ott lapul mélyen

a még meg nem született

szűzi hó alatt.

A szenvedélyen innen és túl

Délutáni álmot szundít a gondolat

üszkösre égett, most lankadni látszik

tetsznyugalomban csak álmában játszik

akár jég alatt örvénylő, bujkáló fodrozat.

Egyre távolodnak tomboló viharok

égető szikrák, pusztító nagy tűzek, 

vízbe nyúló ágaikkal csiklandozó füzek 

levéltelen remegései,  magányos virrasztók.

Rebbenő pillái függönyén keresztül

fel-fel sejlenek álmodatlan álmok

kővé vált láva-könny közt várók,

Ébred a gondolat.

Még mindig van szenvedély legbelül.