Amikor megszülettem
egy őszi délután
-szántáskor-
nem kondult harang
csak vackor pottyant
a lédús alkonyatba
anyám fájdalmába takart.
Nem sírtam-
-azt mondták
csak mikor a bába rám csapott
miért is nem hagytam akkor
csapot-papot.
s most vagyok
őszi hecsedlibokor
szúrós pirosgyümölcságaim
hóharmat-ütötte éveim
járt, és járatlan
útjaim szövevényében
a gyerekkorom mára történelem,
pedig illatával tele még az emlék
bár egyre elhalóbb
mint távoli lágy zenék..
