2011. október 16., vasárnap

amikor megszülettem


Amikor megszülettem
egy őszi délután
-szántáskor-
nem kondult harang
csak vackor pottyant
a lédús alkonyatba
anyám fájdalmába takart.
Nem sírtam-
-azt mondták
csak mikor a bába rám csapott
miért is nem hagytam akkor
csapot-papot.

s most vagyok
őszi hecsedlibokor
szúrós pirosgyümölcságaim
hóharmat-ütötte éveim
 járt, és járatlan
útjaim szövevényében
a gyerekkorom mára történelem,
pedig illatával tele még az emlék
bár egyre elhalóbb
mint távoli lágy zenék..

4 megjegyzés:

Márta írta...

Olvastalak!
A hasonlat kiváló!

Nagy Farkas Dudás Erika írta...

Boldog hétvégét!

Péter bácsi írta...

Szia kedves Monik, örültem, hogy jelentkeztél, eztán gyakrabban leszek. Nagyon szép ízléses az oldalad és a verseid is ragyogóak, gratulálok, puszi Péterbácsi

monik írta...

Neked is hasonlókat Erika,
Péter bácsi örvendek Neked :)