2011. február 17., csütörtök

Egy villanásnyi emlék anyámról

Tarka-virágos kötény zsebéből
búzaszemet ropogtatott
a nyáresti hold
őz-barna szemében mosakodott
vidám, szép arcában törölközött 
a végtelen idő
míg rá nem borult
habkönnyű szemfedő.

9 megjegyzés:

MJ írta...

Gyönyörű! Szép napot neked!

szeterka írta...

Neked is szép napot! :)

Apa54 írta...

Olvastam, és a minősítést bejelöltem.

online-lehetőségek írta...

Monik Kedves ez gyönyörű volt és jólesett olvasni :) Köszönöm

szeterka írta...

Köszönöm,hogy olvastátok,
kellemes hétvégét Nektek!

Nyárády Károly írta...

Igen szomorú, de erről, sajnos senki sem tehet!
Légy vidámabb, Mónika!

szeterka írta...

Kedves Karesz,elég egy illat,vagy egy
apró mozzanat,hogy fájdalmasan élethű emlékem legyen édesanyámról,holott 32 éve eltávozott,alig 40 évesen.

Éva írta...

Szeretek verseket olvasni, de sosem voltam különösen nagy szakértő. Nem tudom, hogy mitől jó egy vers, de a Te verseid szépek. Azt is mondhatnám, hogy gyönyörűek. Örülök, hogy rábukkantam az oldalaidra.

szeterka írta...

Kedves Éva,örvendek,hogy megérintenek a verseim,és örömödet leled az olvasásba.Csak úgy magamnak kezdtem írogatni,és nem gondoltam,hogy tetszeni fog igazán valakinek.
:)