2011. december 4., vasárnap

Vasárnapi ebéd

Csatatérré vállt a konyha
fortyadozik tyúkhúsleves
sárgarépás, petrezselymes,
 az illata...milyen fenséges.

Panírba fúlt a hússzelet,
majd pirulva dőlt fehér tálra,
alma hull szét karikára
piskóta fürdőre várva.

Az illatokkal eggyé válok,
kavarok  és habot verek
oda rakok, innen veszek
csak úgy gyűlnek a csipetek.

Ezt ízlelem, azt kóstolom
megfőtt, megsült, meg ne égjen,
jaj csak a vendég ne késsen,
és időben ide érjen!

S ha már itt van jól is lakjon
egy morzsányi ne maradjon,
a vasárnapi ebéd után
jóleső érzés maradjon.
ezért én még megtetézem
s e kupicát még ide tészem.

2011. december 1., csütörtök

2011. november 8., kedd

revelatio

Én,mint ember
 nő,
anya
és feleség
mint magyar,
székely
barát, vagy
ellenség,
vallom, és
érzem
az egyszerű
 lényeget,
mely nem egyéb,
mint
színtiszta
végtelen
 szeretet.

2011. október 16., vasárnap

amikor megszülettem


Amikor megszülettem
egy őszi délután
-szántáskor-
nem kondult harang
csak vackor pottyant
a lédús alkonyatba
anyám fájdalmába takart.
Nem sírtam-
-azt mondták
csak mikor a bába rám csapott
miért is nem hagytam akkor
csapot-papot.

s most vagyok
őszi hecsedlibokor
szúrós pirosgyümölcságaim
hóharmat-ütötte éveim
 járt, és járatlan
útjaim szövevényében
a gyerekkorom mára történelem,
pedig illatával tele még az emlék
bár egyre elhalóbb
mint távoli lágy zenék..

2011. október 14., péntek

Sőzi nettoszeléf -Őszi szonettféle

Razsdó solfot ttell a Lyosom hegye
ürkitz kék  egén elhőf gombolyog
tálad a isző kobor altol leballag
kacs köd en jálszon feléje.

Raká egy őn ögeres urhatára
okoptt arnab,birob szinünap
pünneni kemlénpazho gyölh kalap
karámia laló andilákó huncutka.

Mert ah men ősz a sző 
ilyen ögyörnyű épszésget
a lét magában ünnepi  erő

olajló edvesk oj idő
angyali ismogatsá eget
 isztát edveskedő eresztő.

2011. szeptember 21., szerda

gyerek-könnyek

Még pilládon ott rezeg
az esti könnycsepp
talán álmodban  leszárítja
a tányér-telehold

úgy simítanám
pelyhes fiú arcod,
félek felköltelek.
Békén maradok.

Ébresztőóra

Álmos, gyér-fénnyel
rezzent a reggel fél hét
s Nabuccót zenél,
régen a verkli zajára 
nyílt a nap
éles csengetés-vert álmok
ott gubbasztanak
valahol
egy ködös őszi reggelen.

buta-okoskodások

Az idő

Az idő fáradhatatlan, én idővel fáradok,tehát ő van előnyben.

Még mit ne!

Sokszor belátom, hogy nem jó mindig lázadni a sors ellen, de ha nem teszem még azt hiszi neki van igaza...


Emberi öntudat hiányállapot

Lassan kipergő öntudatok halálkiáltásával távozik a lényeg, ami megmarad selejt, de bírja a strapát.

Szabadság

A szabadság nekem valahogy az egyedülléttel kapcsolódik össze, egyiket sem próbáltam, nem tudom élvezném-e?

Korlátok

Utálom a korlátokat, de sajnos kezdek hozzá szokni.

Palota és kunyhó

Megcsodálom a fényes palotákat, s boldogan térek vissza a kunyhómba.


2011. szeptember 11., vasárnap

egyszerű vers

Nyaraló előtt a kávémat fogyasztom
nehezebb melókat holnapra halasztom,
három tarka-macska lábamnál nyargalász
ezüst szál- fonó pók dolgosan falra mász.

Madárcsicsergést hord a langyos őszi lég
benne fürdőzik kék szemű, szőke ég,
tavalyi,fiatal jonathán almafán
piroslik egyetlen aprócska almalány.

Sarjú- rend illata  édesen nyújtózik
harangszó hangjával hosszan kacérkodik.
Szeptember, vasárnap, délelőtt tizenegy,
egyszerű versem, mint táblán az egyszeregy.

2011. augusztus 27., szombat

Nyár végi sorok

Hulló szirmokkal érkezett,
nyár helyébe költözött,
langymeleg keblén a határ
odaadón,kéjesen vár.

Még itt röpköd a nyári fecske
-poggyásza már kikészítve-
piciny lelke, hogyha fájna
bánatában belehalna.

Mézillatú, édes kertben
nyári-őszi szellő lebben,
hosszú pilláin a fáknak
csillannak pókháló fátylak.

Virágok közt donganak
bőségben hízott bogarak,
pergő magok zizegése,
áldást osztó föld termése.

    egyre kurtább napok végén
-mert minden napnak vége az éj-
őszillatot lebbent az est,
és az égre bíborszint fest.

2011. augusztus 12., péntek

hold-kelte

A Hold ma este

nekem kel

a Nagy- Somlyóra ül

majd el eregel

az ablakom előtt

és elvegyül

a blokkház előtti

nyírfalomb közé.

Léda épp most

szenderül

pillája rebben

párás-kék

ártatlan szemén

arcára

álom-kép derül .

A Hold ma este

nekünk kel

Nagy-Somlyó

 hegyére ül 

most béke van.

Ott,legbelül.

2011. június 9., csütörtök

álmokból szőtt szavak

Szavak, csak üres szavak
akár üstdob úgy konganak

koldus-szellem hű árnyéka
tettek sivár ivadéka.

Álmodozó henye frázis
száraz homok,nem oázis.

Mégis, akkor is remélek
egyszer talán szívhez érnek

hűvös után meleg kezek
egyszer talán érintenek,

unott szemekben egy szikra
rávillan a kavicsokra.

Minden lesz,az is mi nem volt
szavat festek álmaimból.


2011. június 8., szerda

Szerelmesen szálló szirmok

Szólamba  száll száz szerenád
szirom szirommal szemez,
szerelmesen szerterebben,
szeretsz szöszi? szeretlek!

Szállnak szélben szende szirmok
szeppen szűzi szösszenet,
szépen szusszanak a szívek,
szeretsz szöszi? szeretlek!

Szólj szám szépet, sziromszagút
szenvedésem szertelett
szépen száll a sziromszellő,
szeretsz szöszi? szeretlek!



 pösze barátnémnak szeretettel ! :)

2011. május 5., csütörtök

A májusest illata

Apró szellővel ölelkezik a májusi alkonyat
friss románcuk hűvös-langyos, huncut,
ráhunyorognak kuncogó, pislogó csillagok
távoli hárs rezzen, bokor neszez,  túljut
a keskeny kanyargó ösvényen
lakókocsis, nyálkás, apró csiga
füttyent a rigó, majd párja mellé bújik
a mocsár felől belekiált a lila estébe
egy szerelmetes hangú, ifjú bölömbika.

A város felől ezer ablakszemnyi fénnyel
tolakodnak siető szentjános bogarak,
Emberek,  csak egy lehelet az élet,
 visszafordíthatatlan az idő
nektek is füttyentenek csacsogó madarak.

Az alkonyra ráborul az ég bársonylepedője
emberre, madárra, szentjánosbogárra,
az órák most csendesebben járnak
csak a földből sarjadó vetés hangja halszik
lágy illatot lehel  a május éjszakára.

2011. április 22., péntek

Mysterium

Júdások vagyunk, hazug árulók
harminc ezüstpénzre váltott
hamis ideálokkal  zsebünkben
sunyin kotródunk a kertek alatt.
miközben az útszéli keresztfáról
ránk vetül a fény, az igazság,
és szétszórja gyanakvó szíveinkre,
megtört, reményvesztett, megátalkodott,
dacos szíveinkre, hogy
kiváltatunk újra és újra
a bűneink sarából.

2011. április 7., csütörtök

Léda dal (haiku)

Világra jöttél
rózsás arccal ,bimbó vagy,
üde kis harmat.

Balzsam szívemnek,
egyszerre átölelek
anyát-gyereket.

Lelkem jobbá lesz
 teáltalad , angyalok
ávét zengenek.


Kis unokám : Léda Sára születésére

2011. március 19., szombat

lelkemen jégpáncél




Ma sötét tintába mártottam a tollam,
míg két felhő közt kinyílik a világ,
míg lelkemen a jégpáncél
hangos reccsenéssel rianásnak indul,
s míg apró réseiből előbukkan
tavaszszín kedv-virág.

2011. március 13., vasárnap

Tavaszra nyitott ablakok




Hófoltos réten
végre madárdal csattan,
ó, itt vagy szépem,

tavaszom újra,
fellélegzik az éger
rosszkedvem fújja

gyönyörű idők
ígérete, március,
a csitri, ravasz.

Pamacsot az ég
kék festékbe márt,hallod?
kint a nyitnikék

örömzenéje
áramlik a tavaszra
nyitott ablakon.

2011. február 24., csütörtök

Rímtelen alámerülés

estefelé, amikor a nappal
találkozik az éjszakával
ütött-kopott kabátzsebemből
kikandikáló, vágtába fogott
gondolataim egyre nőnek,
akár a közelgő hegyek,
könnyfátyol mögé bújt
szerény önmagam
megmentésére sietek,
ha már egy szál tétova mozdulatot
sem vélek felfedezni
senki emberfiában,
hát megmentem én magamtól magam,
és elmerülök egy kád 
kérdéses illatú fürdőhabban.

2011. február 17., csütörtök

Egy villanásnyi emlék anyámról

Tarka-virágos kötény zsebéből
búzaszemet ropogtatott
a nyáresti hold
őz-barna szemében mosakodott
vidám, szép arcában törölközött 
a végtelen idő
míg rá nem borult
habkönnyű szemfedő.

2011. február 14., hétfő

Szerelmes vers helyett


Ígérem ,ma este
megmasszírozom fájós derekadat,
Voltarennel is bekenem,
a teádba cukor helyett mézet teszek,
meg citromot,
én ezzel kívánok neked
boldog Valentin napot!:))

2011. február 3., csütörtök

Tél végi sorok

Elsuhannak tükrös
tó fölött
csattogó ,bús,
téli madarak
sötét tollukat villantja
sápadt napsugár
Nicsak vadlúdak!
kiállt a kisleány,
vidám kacaj,
s a jeges tó
olvadozni indul
Hallod már?
távoli jég-moraj.

2011. január 31., hétfő

Ima

Rongyos lelkemben áhítat
reszkető szívvel félelmeimbe kapaszkodom,
Mindenségek Atyja
ne légy rettenetes Isten,
csak állomás légy nehéz utakon.
Túl fényes házadban hunyorgok
sérti szemem a csillogás,
bronzszobrodra mesteri kezek
formáltak új ruhát,és
 nem talállak a frázisok között.

 Szavam gyönge,
a zúgást túl nem kiálthatom.

2011. január 23., vasárnap

időtlen tanuk

Letűnt korszakok
csendes vitrine mögött
visszaint a múlt

műkinccsé vénült
szúette ,dicső,örök
emlékké fakult

ódon illatok
hátán megkövült gondok,
időtlen tanuk.



( Múzeumlátogatóba)

Sírásók

Naponta sírt ásnak,
nekik majd mások ásnak
sírt.

2011. január 16., vasárnap