2010. december 11., szombat

Szeredai utópia


 A hivatalba rám köszönnek,
tolnak alám karosszéket
ezt fincsi kávéval kísérik,
amíg ügyem elintézik.

Az áruházban mosolyognak
sok szép árut elém raknak,
hogyha nekem egy sem tetszik
nem tolnak le, míg elteszik.

Működik a pénzváltógép,
és amikor parkolnék épp
akkor üresedik meg a hely,
ahová  tolatnom sem kell.

A nagy kórház kapujánál
nem ordít a női sárkány,
sebészdoki nyájasan
tájékoztat pontosan
.(a borítékot elhárítja
-ugyan, hová gondol-mondja)

A parlamentbe megszavazzák
legyen három év szabadság
akinek van kisbabája,
s hogy legyen pénze pelenkára
rátesznek a minimálra.

Magyarul tanul a magyar,
sőt a román is, ha akar,
a főnököm ma reggelre
fizetésem felemelte.

Nosza, most leszek csak menő,
de erre csenget az ébresztő.
Még aludtam volna kicsit,
láttam volna meg a végit.

Nincsenek megjegyzések: