2010. december 12., vasárnap

ott mélyen bent

Ott mélyen bent egy kisgyerek
most félelmében megremeg,
ajkáról felszakadt dalok
megannyi szánalmas jajok
másik meg éppen megszület
fércelni azt, mi megrepedt
jövendő fénynek csókot int
könnyedén táncol, lepkeként.
Én vagyok mindkét kisgyerek
minden fáj, és semmi sem
hunyorgok nappal szembenézve,
vagy utat szövök a messzeségbe.

Hol nevettetek,
hol meg ríkatok
csüggedt ágú fűz,
vagy fénylő tűz
vagyok.

4 megjegyzés:

Anikó írta...

Nagyon szép tetszik nekem:)

monik írta...

Köszönöm Anikó! :)

Karesz írta...

:-)))))
Ne hagyd magad!!!!
Szia!

monik írta...

:) dehogy hagyom!