2010. december 30., csütörtök

A fehér csend

Itt fent a nagy fehérség alatt mily titokzatosság honol,
mint lepedőn átsejlő domborulatok
még az utat is belepte a hó,
s ha nem hallatszana távoli harangszó
hólepte falumba be nem juthatok.

Most minden egyes szó dadogássá torzul
csak ott tekereg bent a gondolat sűrűjében 
a sok zaj után oly jól esik a csend
de a téli horizonton extázis lapul.

Túl a fájdalmon, túl a harcon,
túl a sorsom szent határain
érzem itt rokon lettem a csillagokkal
és a puhán ringó jeges fenyőággal.

A fehér csönd megtörik a határkersztnél
érces, rekedt varjúkárogással,
téli világ most belédsimulok,
akár anya ölébe kisgyerek
gyámoltalan, dacos-bátorsággal.

2010. december 19., vasárnap

indul a banzáj

Csíkban a farkas
nem eszi meg a telet
indul a banzáj.

Pörög a film

pörög a film,
kit érdekel?
győzz meg, hogy élsz,
győzz meg, hogy élek
nehéz a tétel?
nem baj, majd tovább álmodom.
felhős örömöm
párnám alá rejtem
s ha újra érkezel
kutass csak,
míg megleled.

2010. december 12., vasárnap

ott mélyen bent

Ott mélyen bent egy kisgyerek
most félelmében megremeg,
ajkáról felszakadt dalok
megannyi szánalmas jajok
másik meg éppen megszület
fércelni azt, mi megrepedt
jövendő fénynek csókot int
könnyedén táncol, lepkeként.
Én vagyok mindkét kisgyerek
minden fáj, és semmi sem
hunyorgok nappal szembenézve,
vagy utat szövök a messzeségbe.

Hol nevettetek,
hol meg ríkatok
csüggedt ágú fűz,
vagy fénylő tűz
vagyok.

2010. december 11., szombat

Szeredai utópia


 A hivatalba rám köszönnek,
tolnak alám karosszéket
ezt fincsi kávéval kísérik,
amíg ügyem elintézik.

Az áruházban mosolyognak
sok szép árut elém raknak,
hogyha nekem egy sem tetszik
nem tolnak le, míg elteszik.

Működik a pénzváltógép,
és amikor parkolnék épp
akkor üresedik meg a hely,
ahová  tolatnom sem kell.

A nagy kórház kapujánál
nem ordít a női sárkány,
sebészdoki nyájasan
tájékoztat pontosan
.(a borítékot elhárítja
-ugyan, hová gondol-mondja)

A parlamentbe megszavazzák
legyen három év szabadság
akinek van kisbabája,
s hogy legyen pénze pelenkára
rátesznek a minimálra.

Magyarul tanul a magyar,
sőt a román is, ha akar,
a főnököm ma reggelre
fizetésem felemelte.

Nosza, most leszek csak menő,
de erre csenget az ébresztő.
Még aludtam volna kicsit,
láttam volna meg a végit.

2010. december 7., kedd

havas versike

hó hullt a városra-
pelyhes
vigyázzon postásnéni-
kedves
ez a járda járhatatlan,
csak a hótól láthatatlan,
ki ne törje a bokáját
ne legyen oly pekhes.

2010. december 1., szerda

Tél első napja / haiku

Kövér jégcseppel
kopogtat az ifjú tél
sír a szürkeség.

Nem simogat már 
langyos,színtelen sugár
hópillangó száll.

Kopár nyárfaágról
varjú kiállt: vége van!
Kár, hogy vége, kár!