utam selymes mező,
göröngyös sziklaoldal
sűrű köd az étkem
s mézédes nyírfa,
italom, mi tükröm
buja rekettyék közül
kandikáló forrás,
sebet, ha ejt az ág
balzsamként gyógyít
bársonyos folyondár.
Lelkemnek szabadságos
vágya,ím
beteljesedett
s madárdalokkal
szállok kikeletnek,
s majd nyugatnak
megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése