2010. augusztus 29., vasárnap

egyszer elmegyek

Egyszer elmegyek,
nem visszhangzik pusztában
kiáltó szavam

fújnak más szelek
lábnyomomból egy szarvas
 hűs vizet iszik.

Csendesen neszez
hantomon hulló levél,
nem sír utánam

öntelt sivárság,
gőg,emberárnyékú világ
ebben halt szavam.

Ne hamis zajjal
zengő ál dicséretek,
ne üres szavak!

Inkább táncoljon
csárdást kék katángkóró,
 éneklem magam.
.

2 megjegyzés:

Magdi írta...

Gyönyörű verseid vannak kedves Monik!
Nagyon szép a blogod:)
Linkeltelek a kedvenceimhez.
Szeretettel.Magdi

monik írta...

Köszönöm Magdika!
Én is ugyanúgy elolvasgattalak a tegnap,és vissza fogok sokszor térni,nagyon tetszenek a verseid!
m.