2010. augusztus 31., kedd

Vihar


Villám nyalja a sötét eget
sír, zokog a riadt erdő
ijesztő mennydörgés fenyeget,
szilfába csap szilaj ménkő.

Derékba tört az óriás,
halhatatlannak hitt őrfa
felsebzetten üvölt, sajgás
telepszik rá a viharvert domboldalra.

Vészkijárathoz tolongnak
esőriadt fabogarak,
összetört fészkeket siratnak
tépett szárnyú   bús madarak.

Eső múlik, vihar lankad
sárlét iszik jéghideg föld
színességes  szivárvány ad 
szilfa reményt, mit ketté tört.

Láthatatlanság

Rajtam mért idők peregnek
a briliáns, hűvös percre
csillagszikrákra bomlanak,
s ráhullnak a sötét égre.

Sikoltnak a csend hangjai
riogatnak vak törvények
száguldó kis pillanatok
állnak sorfalat mögöttem.

Kacagva nyitnak álomkaput
a jövőre  rálátást leltem
gyöngyharmattal megszórt tejútban
tűnődéseimre halk választ nyertem.

Bár tolongnak a fényesség körül
milliónyi lámpabogarak,
eldugott  kis zugát e létnek:
Láthatatlanság.Többre tartalak.


2010. augusztus 30., hétfő

Önkritika

Verseim fogatlan farkasok,
üvöltenek, de nem harapnak

néha gyengécskék,
néha még gyengébbek
művészileg hiányosak
néha tipikusak
néha kritikusak,
de soha nem általánosak
énbennem születtek,
mint a ma született bárány
egyik sem esélyes
nem is oly veszélyes
csak betű betű hátán.

Talán nem kellett volna megíródnia,
mert nincsen meg bennük az ideológia,
 énbennem megvan  az önirónia,
úgysem  lesz belőlük nagy rapszódia.....


Heje -huja rózsa

Ez a rózsa piros volt
amíg le nem hullott
a szerelem is igaz volt,
amíg el nem múlott .

De a tövis megmaradt
hervadt rózsa ágán
egy kis szirom fennakadt,
mind csomó a kákán.

Heje huja rózsa
többé le nem szedlek
tövis, ha nem volna
akkor leszednélek.

m.

a hegyek szabad vándora


utam selymes mező,
göröngyös sziklaoldal
sűrű köd az étkem
s mézédes nyírfa,

italom, mi tükröm
buja rekettyék közül
kandikáló forrás,
sebet, ha ejt az ág
balzsamként gyógyít
bársonyos folyondár.

Lelkemnek szabadságos
vágya,ím
beteljesedett
s madárdalokkal
szállok kikeletnek,
s majd nyugatnak
megint.

2010. augusztus 29., vasárnap

egyszer elmegyek

Egyszer elmegyek,
nem visszhangzik pusztában
kiáltó szavam

fújnak más szelek
lábnyomomból egy szarvas
 hűs vizet iszik.

Csendesen neszez
hantomon hulló levél,
nem sír utánam

öntelt sivárság,
gőg,emberárnyékú világ
ebben halt szavam.

Ne hamis zajjal
zengő ál dicséretek,
ne üres szavak!

Inkább táncoljon
csárdást kék katángkóró,
 éneklem magam.
.

2010. augusztus 17., kedd

imádság e nyelv





Menedék e nyelv
életborral telt kehely,
aranyló mező.

Imádság e nyelv
altató mese,csermely
és tenger.Örök.

Rózsafa e nyelv,
rőt márványlap a síron,
örökzöld fenyő.









2010. augusztus 16., hétfő

titokillatú sarkantyúvirág
















megfájtam
minden fájást,amit
nekem rendelt el az Ég.
erényeim
egyre növekednek
ős vétkeim mezején.
itt virít
titokillatú sarkantyúvirág,
ahol földig ér az ég
hangtalan
mezítlábas léptek
alatt följajdul a nyári éj.