2010. július 28., szerda

felhők mögül a nap




















Felhők mögül előkacsint 
csalafinta napsugár
bokrok ágán, pókfüggönyön
gyémántgyöngyön szikrát hány.

Tüze csengve, csillogva hull
nedvtől teljes felleg-árra
apró napcsókok csattannak
kéjtől elnyúlt rét hajára.

Kolompszót hord enyhe szellő
a nyáj éppen ott delel
nedves szőrű bárány béget
és a visszhang rá felel.

Pára-ködből beint a hegy
szárnyat bontnak álmai
lassan-lassan behegednek
a természet sebei.

                               

2010. július 23., péntek

remény

mennyi szál köt a
földi anyaghoz
kéjes ájulathoz,
és a csalóka reményhez
hogy talán egyszer
talán valamikor
nekem is szól egy dal.....


2010. július 20., kedd

hétfordulóóóó

Harminc füstös év után
a múlt hétfőn délután
úgy kb két óra után
hosszas töprengés után
letettem a cigarettám

 Agyő Pall Mall
light meg slym
nagyon imádtalak ám,
ennek vége van babám
(és amint már említettem...)
harminc füstös év után
hosszas töprengés után
2010 július 12 -én délután
........................................


:-))

2010. július 19., hétfő

kisvárosi momentum

















A Petőfi utcában
Apró terasz sarkában
olvadoznak csoki fagyik
csajok csücsöri szájában.

Túl a sarokasztalon
egy konyakos poháron
táncra perdült három légy
a negyedik konyakmeggyen
konyak légy.

Pasiügyek terítéken
pillantások sunyin, srégen
forró szél, és forgó szél
jön a vihar
kicsi csajok futni kék!

A szoknyácskák libbennek
esőernyők kikordulva
fejük fölött repülnek,
esik eső karikára
Petőfiről elnevezett
 kávéháznak teraszára.


2010. július 6., kedd

hintaló

Ringó ringatózó
kopott fényű faló
csűrben porosodó
 hintaló, hó Fakó!

Kit ringat,mit ringat
ez a Fakó faló?
régi rongybabákat
eb ura a Fakó.

Álmodj még
jó Fakó
ringó ringatózó,
csűrben porosodó
kopott fényű faló!

2010. július 1., csütörtök

resignatio

a véletlenre bízom
az időt
folyjon szét,mint
asszonykézről
az aranyló nektár
édesen,
vagy borrá érve
csorogjon alá
a vak véletlenbe.
És a szavakat is
rábízom,
amit loptam
a csendtől,
koccanó üvegtől.
Rábízom
hadd sáfárkodjon
kénye-kedve
szerint.
És rábízom a csendet,
a meglopottat,
mely ezüstkelyheket
cipel a bágyadt
délutánba,
amíg az ég
szoknyái
lassan eltakarják
a Napot.