A gondolatok horizontján létezel
az idők ködében bújócskát játszol
a végtelennel
fától-fáig lopódzok mögötted.
Elő-elő bukkansz hangtalan
léptekkel
vagy csak érzékeim játszanak velem?
pedig már szinte érintelek
ujjaimmal, oh hallom kéjes zizegésed
szememben fölcsillan a remény
hogy birtokoljalak
de csak szánalmas képzelgés az egész.
Te vagy az örök elérhetetlen nekem.
Te csodálatos, te pénz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése