2010. január 17., vasárnap

társas társtalanság

Beleéljük életünk
a nagy büdös
semmibe
melletted élek,
de társtalan
peregnek szét napok
gyöngyszemei
az ujjunk közül
sokszor céltalan.
Nyikorgó szekerünk
zajában
oly kevés a szó,
mi felvidít
lelkembe égeted
naponta
látszatapróságok
kínjait.
Szavunk éles
lövedékei
sebzi mélyen
életünk,
és Isten tudja
azt,hogy miért,
de együtt vagyunk,
szenvedünk.

2010. január 16., szombat

vad angyal

























Koholt vádak alapján ítélték
életfogytig letöltött életre,
bírái kihallgatás nélkül
törtek pálcát álmai fölött,
hamis tanúnak idézett csalókkal
ügyvédje szövetséget kötött,
hogy bármibe vágja fejszéjét
maradjon tovább a rács mögött.

Szeretetmorzsákon tengetett évekig
bíráira csak úgy emlékezett,
mint az igazság bajnokaira.
De megtörtént,hogy vad álmaiban
még ártatlan lelkekbe költözött.

csalódások



















Hosszú fájdalmakkal
szültem meg önmagam
vajúdtam szótalan
majd egy halk sikollyal
a világra jöttem.
Most bámulunk egymásra
szótalan világgal
csalódott a világ
én benne csalódtam
jobbnak képzeltem
ő jobbnak képzelt engem.

2010. január 10., vasárnap

Csak egy patak

Csobogó patakok,
hófehér, hűs habok
nem csak itt csobognak
ezrével akadnak
széles e világon.


De ez az egy ismerős
hívása oly erős,
mint ősanya hangja
hegyek mély visszhangja,
ha a partját járom


fülemben zenéje,
szememben szépsége
nem mérhető mással
fénylő gazdagsággal:
társam és magányom.


A bölcsőm itt ringott
anyám az első szót
patak csobbanással
ízes tájszólással
csókolta ajkamra.


Számban nyíló dallal
őseim szavával
szólanom érdemes,
mert e dal oly nemes:
kezdetem s halálom.

2010. január 4., hétfő

kései karácsony















Mindenben egy kissé
későn érő voltam
még ebben az ünnep dologban
is,csak most érzem igazán,
hogy így Szilveszter után
talán-talán
megszületett szívemben valami,
amit előcsalogatni
nem volt képes sem
töltött káposzta illat,
sem csengő-bongó csillag
versek sokadalma,
sem a pezsgőspohár
bódult koccanása.

Vagy a nagy káosz zajában
nem hallottam meg
az apró, gyönge hangot,
mi épp akkor sóhajtott utolsót,
amikor a templomi
tolakodásban
épp a mögöttem álló úr
bal lábára hágtam.

Nekem az ünnep csak
most jött el
tele csenddel, és valami
furcsa félelemmel,
hogy jaj mindjárt itt
is van a húsvét
akkor meg kiváltképp
a zajban a kis-hangot
hallani  illenék.