2010. december 30., csütörtök

A fehér csend

Itt fent a nagy fehérség alatt mily titokzatosság honol,
mint lepedőn átsejlő domborulatok
még az utat is belepte a hó,
s ha nem hallatszana távoli harangszó
hólepte falumba be nem juthatok.

Most minden egyes szó dadogássá torzul
csak ott tekereg bent a gondolat sűrűjében 
a sok zaj után oly jól esik a csend
de a téli horizonton extázis lapul.

Túl a fájdalmon, túl a harcon,
túl a sorsom szent határain
érzem itt rokon lettem a csillagokkal
és a puhán ringó jeges fenyőággal.

A fehér csönd megtörik a határkersztnél
érces, rekedt varjúkárogással,
téli világ most belédsimulok,
akár anya ölébe kisgyerek
gyámoltalan, dacos-bátorsággal.

2010. december 19., vasárnap

indul a banzáj

Csíkban a farkas
nem eszi meg a telet
indul a banzáj.

Pörög a film

pörög a film,
kit érdekel?
győzz meg, hogy élsz,
győzz meg, hogy élek
nehéz a tétel?
nem baj, majd tovább álmodom.
felhős örömöm
párnám alá rejtem
s ha újra érkezel
kutass csak,
míg megleled.

2010. december 12., vasárnap

ott mélyen bent

Ott mélyen bent egy kisgyerek
most félelmében megremeg,
ajkáról felszakadt dalok
megannyi szánalmas jajok
másik meg éppen megszület
fércelni azt, mi megrepedt
jövendő fénynek csókot int
könnyedén táncol, lepkeként.
Én vagyok mindkét kisgyerek
minden fáj, és semmi sem
hunyorgok nappal szembenézve,
vagy utat szövök a messzeségbe.

Hol nevettetek,
hol meg ríkatok
csüggedt ágú fűz,
vagy fénylő tűz
vagyok.

2010. december 11., szombat

Szeredai utópia


 A hivatalba rám köszönnek,
tolnak alám karosszéket
ezt fincsi kávéval kísérik,
amíg ügyem elintézik.

Az áruházban mosolyognak
sok szép árut elém raknak,
hogyha nekem egy sem tetszik
nem tolnak le, míg elteszik.

Működik a pénzváltógép,
és amikor parkolnék épp
akkor üresedik meg a hely,
ahová  tolatnom sem kell.

A nagy kórház kapujánál
nem ordít a női sárkány,
sebészdoki nyájasan
tájékoztat pontosan
.(a borítékot elhárítja
-ugyan, hová gondol-mondja)

A parlamentbe megszavazzák
legyen három év szabadság
akinek van kisbabája,
s hogy legyen pénze pelenkára
rátesznek a minimálra.

Magyarul tanul a magyar,
sőt a román is, ha akar,
a főnököm ma reggelre
fizetésem felemelte.

Nosza, most leszek csak menő,
de erre csenget az ébresztő.
Még aludtam volna kicsit,
láttam volna meg a végit.

2010. december 7., kedd

havas versike

hó hullt a városra-
pelyhes
vigyázzon postásnéni-
kedves
ez a járda járhatatlan,
csak a hótól láthatatlan,
ki ne törje a bokáját
ne legyen oly pekhes.

2010. december 1., szerda

Tél első napja / haiku

Kövér jégcseppel
kopogtat az ifjú tél
sír a szürkeség.

Nem simogat már 
langyos,színtelen sugár
hópillangó száll.

Kopár nyárfaágról
varjú kiállt: vége van!
Kár, hogy vége, kár!

2010. november 25., csütörtök

évfordulók

Meleg-ebéd illatában
 nemesedett évfordulók
suhannak menthetetlen,
siratjuk a mát, a tegnapot
regélő percek, órák lényegében,
majd halkan bekoppant a holnap,
és egyre ritkuló hajszálaink után
elillanunk észrevétlen.

2010. november 11., csütörtök

Vágyom a tavaszt

Vajon a sok gaz közt van virág,
 legalább egy árva csipkerózsa?
vagy csak  szamárkóró remeg
a jajongó őszi szélben
túl a kopár domboldalba.

Még arcomba csapódik
enyhe percnyi nyár,
csókavijjogással kavarodnak
november-alkonyok,
keleten zokogva semmisül meg
az élni vágyó határ,
s hideg csókkal távoznak
táncoló tegnapok.

Még tél sem jött,
s már vágyom a tavaszt
vidám-zöldet, lepekekergetőt,
tanúit  a télnek
magból kelt természet örömét
éltető vigaszt
buja szeretőt.

2010. október 31., vasárnap

mindenszentek

Valamikor gyerekkoromban
sosem látott dédszülők sírjára
vittünk anyámmal koszorút,
gyertyát gyújtottunk,
a szomszéd sír gyertyagyújtogatója
cukorkával kínált.
Most mécsesek sorfala között
kazalnyi virággal érkezem,
sok sírra kell
gyűlnek a hantok
márványszín avar közt
nedves gesztenyéket rugdalok

Csönd van és gyertyaillat
 (a cukorka a táskámba maradt
nem kínálgatom.
Talán már nem  divat.)

2010. október 24., vasárnap

Limerick csokor

Egy kicsit bárgyú,egy kicsit pajzán ötsoros versek



Örökség 
Alig hitt fülének Béni
kifingott az agg nagynéni
sommás a bankszámla
nem teng túl a hála
rokonság a haját tépi.
*
Hős Limerick

Szép ír város hős Limerick
ott terem az ős limerik
egyik-másik pajzán
tangabugyi pajzsán
ha vízbe esik majd kimerik.

*

Ödön búja

Jól meghízott ez az Ödön
akár egy nagy zsírosbödön
maradt azért búja
nem nőtt meg az úja,
pedig azon nincs is köröm.

*

Melák szerecsen


Melák pasi ez a szerecsen
elaludt a félemeleten
alatta asszonya
na hadd el asszongya
van még legény a tíz emeleten.

*

Bölcs Salamon

Rendelkezett bölcs Salamon
ne maradjon föld parlagon
egy leány sem szűzen
van ám legény bőven
csodálta is a Pentagon.

*
Tutyi-mutyi Rudi

De finnyás lett ez a Rudi
nem tetszik a bundabugyi
szexlapot lapozgat
gatyába matatgat,
pedig milyen tutyi-mutyi.

Sírvers


Itt nyugszik Kőműves Kelemen
építészmérnök volt, de milyen
Déva vár projektje
asszonyát elvitte
lovait zabozta heteken.




2010. október 14., csütörtök

tovatűnt az indián nyár



Ma reggelre a láthatár
porcukorral volt meghintve
virágtalan akácága
fázósan borzongott össze.


Lejtős, didergő ösvényen
lúdbőrös fenyő csalóka
hagy csíknyomot maga után
a fehérlő hóharmatba.

Belekenyér tűzgyümölcse
átsejlik a fehérségen,
mint a cukrozott szamóca
fagyasztóból kivett kelyhen.


Hecsedli puhító zúzmarát
ködből előbújó patak
nyaldossa celofán-jegesre
egy hűvös percre, míg fennakad.


Az indián nyár rég tovatűnt
vacognak a vénasszonyok
nyaruk már múlt, s ők maradnak
sötét, reszkető angyalok.





A fotó Várday Béla fotóművész munkája.

2010. szeptember 29., szerda

rongyos szavak

Jössz zilálva, kifulladva,
de hát miért töröd magad,
szó meg vers mi céllal tolong
kitörésre, szív szakad?

Csak úgy beesel hörögve
gyengén sápadt-betegen
érthetetlen foszlányokban
lóg szógúnya testeden.

A sok lim-lom, kacat  mélyén
értelmetlen gondolatban
egy szentjánosbogárnyi fény
közbe-közbe meg-meg villan.

Micsoda nagyképűség!
a lomnak nincs szűksége fényre
Tűzzé váljon, éjkorommá,
szálljon szélben sötét pernye!


tegnap még,ma már

Tegnap még a kiskertbe vígan,
ma már a tűzhelyen zsírban
irul-pirul
a zsenge csibe,
kit ízibe szolgáltak fel
főételnek
a nagyhasú házmesternek.

Óh Uram,  micsoda garázda,
vagy talán parázna
nyögdécseléssel
hangos nyeléssel
tünteti el
két szussz között
a leves mögött.

Jól fésült
pudlikutyája
az előszobába
két lábra állva
áhítattal vakkan
kis csontra várva.

Tegnap még
asztal mellet vígan
szende sült csirkével
párban,
ma már egy kórházi ágyon
egy lestrapált
bőrdíványon
plafonra szált
legyeket számol.


Itt fenn ,ott lenn

Itt fent


Idefel, ha körbenézek
kékek a hegyek
sötétzöld fenyőcakkos
csipkeszegélyek
szurkálják az ég végtelenjét.

Ott lent

Odalent a nyalka Olt
görget sekély vizén
sok múló századot
és egyre csak hordja,
mint ember a keresztjét.


giccses őszi vers

Őszillatú bokrok sárguló ligetek
szívem szerint én is itt ülnék veletek
bánatgyilkolónak,
könnyriogatónak,
télvidámítónak
szednék belőletek.
Ködkabátú reggel
melegítenétek,
hóviharos éjjel 
szólna víg zenétek
szívemre-lelkemre
gyógyírt terítnétek
Őszillatú bokrok,
sárguló ligetek.


2010. szeptember 20., hétfő

Elvirágzik lassan a nyár

Elvirágzik lassan a nyár
a homályló erdő dermedt
árnyéka összerezzen
köddel ölelkeznek a fák
hóharmat cseppet sírnak
a szürke égen.

Varjak vijjognak árva gólyafészken
hűvös percekbe fordul langyos óra
túl a dombon riadt árvafenyő
adja meg magát, mintegy végszóra
a természetnek.


2010. szeptember 9., csütörtök

hűlye panaszdal



Gyűlnek a kételyek
tengerzöld mételyek
habkönnyű szólamok
hullámzó hajlamok.

Fogynak az érdemek
dagadnak érdekek
kinek-kinek jussa
semmire sem fussa.

Gatyából maholnap
kilóg a vasárnap
nincsen garancia
gyenge a potencia.

 egyre több a pesszimista
csak a hűje optimista
tegnap is lefosott egy galamb
pedig úgy láttam sültgalamb

Eddig a panaszdal
az, ami vigasztal
ha senki sem marasztal
beérem malaszttal.


2010. szeptember 2., csütörtök

csonkig égő álmok

A sok összefüggés között
e józantalan, vad világban
csonkig égnek viasz szívek,
a hibák, s apró erények
-mert ugye ki aki hibátlan-?

Időrabló, értelmetlen
apró álmok vele égnek
elszállnak, mint hideg sóhaj
köddé válnak, ezüst köddé
s szállingózva visszahullnak
 csonkig égő viasz szívre.


2010. augusztus 31., kedd

Vihar


Villám nyalja a sötét eget
sír, zokog a riadt erdő
ijesztő mennydörgés fenyeget,
szilfába csap szilaj ménkő.

Derékba tört az óriás,
halhatatlannak hitt őrfa
felsebzetten üvölt, sajgás
telepszik rá a viharvert domboldalra.

Vészkijárathoz tolongnak
esőriadt fabogarak,
összetört fészkeket siratnak
tépett szárnyú   bús madarak.

Eső múlik, vihar lankad
sárlét iszik jéghideg föld
színességes  szivárvány ad 
szilfa reményt, mit ketté tört.

Láthatatlanság

Rajtam mért idők peregnek
a briliáns, hűvös percre
csillagszikrákra bomlanak,
s ráhullnak a sötét égre.

Sikoltnak a csend hangjai
riogatnak vak törvények
száguldó kis pillanatok
állnak sorfalat mögöttem.

Kacagva nyitnak álomkaput
a jövőre  rálátást leltem
gyöngyharmattal megszórt tejútban
tűnődéseimre halk választ nyertem.

Bár tolongnak a fényesség körül
milliónyi lámpabogarak,
eldugott  kis zugát e létnek:
Láthatatlanság.Többre tartalak.


2010. augusztus 30., hétfő

Önkritika

Verseim fogatlan farkasok,
üvöltenek, de nem harapnak

néha gyengécskék,
néha még gyengébbek
művészileg hiányosak
néha tipikusak
néha kritikusak,
de soha nem általánosak
énbennem születtek,
mint a ma született bárány
egyik sem esélyes
nem is oly veszélyes
csak betű betű hátán.

Talán nem kellett volna megíródnia,
mert nincsen meg bennük az ideológia,
 énbennem megvan  az önirónia,
úgysem  lesz belőlük nagy rapszódia.....


Heje -huja rózsa

Ez a rózsa piros volt
amíg le nem hullott
a szerelem is igaz volt,
amíg el nem múlott .

De a tövis megmaradt
hervadt rózsa ágán
egy kis szirom fennakadt,
mind csomó a kákán.

Heje huja rózsa
többé le nem szedlek
tövis, ha nem volna
akkor leszednélek.

m.

a hegyek szabad vándora


utam selymes mező,
göröngyös sziklaoldal
sűrű köd az étkem
s mézédes nyírfa,

italom, mi tükröm
buja rekettyék közül
kandikáló forrás,
sebet, ha ejt az ág
balzsamként gyógyít
bársonyos folyondár.

Lelkemnek szabadságos
vágya,ím
beteljesedett
s madárdalokkal
szállok kikeletnek,
s majd nyugatnak
megint.

2010. augusztus 29., vasárnap

egyszer elmegyek

Egyszer elmegyek,
nem visszhangzik pusztában
kiáltó szavam

fújnak más szelek
lábnyomomból egy szarvas
 hűs vizet iszik.

Csendesen neszez
hantomon hulló levél,
nem sír utánam

öntelt sivárság,
gőg,emberárnyékú világ
ebben halt szavam.

Ne hamis zajjal
zengő ál dicséretek,
ne üres szavak!

Inkább táncoljon
csárdást kék katángkóró,
 éneklem magam.
.

2010. augusztus 17., kedd

imádság e nyelv





Menedék e nyelv
életborral telt kehely,
aranyló mező.

Imádság e nyelv
altató mese,csermely
és tenger.Örök.

Rózsafa e nyelv,
rőt márványlap a síron,
örökzöld fenyő.









2010. augusztus 16., hétfő

titokillatú sarkantyúvirág
















megfájtam
minden fájást,amit
nekem rendelt el az Ég.
erényeim
egyre növekednek
ős vétkeim mezején.
itt virít
titokillatú sarkantyúvirág,
ahol földig ér az ég
hangtalan
mezítlábas léptek
alatt följajdul a nyári éj.


2010. július 28., szerda

felhők mögül a nap




















Felhők mögül előkacsint 
csalafinta napsugár
bokrok ágán, pókfüggönyön
gyémántgyöngyön szikrát hány.

Tüze csengve, csillogva hull
nedvtől teljes felleg-árra
apró napcsókok csattannak
kéjtől elnyúlt rét hajára.

Kolompszót hord enyhe szellő
a nyáj éppen ott delel
nedves szőrű bárány béget
és a visszhang rá felel.

Pára-ködből beint a hegy
szárnyat bontnak álmai
lassan-lassan behegednek
a természet sebei.

                               

2010. július 23., péntek

remény

mennyi szál köt a
földi anyaghoz
kéjes ájulathoz,
és a csalóka reményhez
hogy talán egyszer
talán valamikor
nekem is szól egy dal.....


2010. július 20., kedd

hétfordulóóóó

Harminc füstös év után
a múlt hétfőn délután
úgy kb két óra után
hosszas töprengés után
letettem a cigarettám

 Agyő Pall Mall
light meg slym
nagyon imádtalak ám,
ennek vége van babám
(és amint már említettem...)
harminc füstös év után
hosszas töprengés után
2010 július 12 -én délután
........................................


:-))

2010. július 19., hétfő

kisvárosi momentum

















A Petőfi utcában
Apró terasz sarkában
olvadoznak csoki fagyik
csajok csücsöri szájában.

Túl a sarokasztalon
egy konyakos poháron
táncra perdült három légy
a negyedik konyakmeggyen
konyak légy.

Pasiügyek terítéken
pillantások sunyin, srégen
forró szél, és forgó szél
jön a vihar
kicsi csajok futni kék!

A szoknyácskák libbennek
esőernyők kikordulva
fejük fölött repülnek,
esik eső karikára
Petőfiről elnevezett
 kávéháznak teraszára.


2010. július 6., kedd

hintaló

Ringó ringatózó
kopott fényű faló
csűrben porosodó
 hintaló, hó Fakó!

Kit ringat,mit ringat
ez a Fakó faló?
régi rongybabákat
eb ura a Fakó.

Álmodj még
jó Fakó
ringó ringatózó,
csűrben porosodó
kopott fényű faló!

2010. július 1., csütörtök

resignatio

a véletlenre bízom
az időt
folyjon szét,mint
asszonykézről
az aranyló nektár
édesen,
vagy borrá érve
csorogjon alá
a vak véletlenbe.
És a szavakat is
rábízom,
amit loptam
a csendtől,
koccanó üvegtől.
Rábízom
hadd sáfárkodjon
kénye-kedve
szerint.
És rábízom a csendet,
a meglopottat,
mely ezüstkelyheket
cipel a bágyadt
délutánba,
amíg az ég
szoknyái
lassan eltakarják
a Napot.


2010. június 24., csütörtök

Nyáreleji asztrobajok








Azt mondja az asztrológus,
hogy a Mérleg azért borús,
mert a Jupiter bekavart
a Vénusznak, és az retard.
Az ötödik ház kicsit fura
nem a Nap az egek ura
hanem, hát, ha, de, és talán
holnap, vagy tán holnapután
jön ő még a mi utcánkba
jön öröm a sok borúra.
De ha nem, hát nem. Ő baja,
azért sem leszek totoja
ma van a nyár első napja
jöhet a nagy fogyókúra.
Ha nem fogyok az sem baj
a tunika eltakar.
Szent János meg szent Iván
esik eső a Dunán,
Kőrösön meg Maroson
jön a vihar zajoson.
Ez lenne a bajok baja
nem a fránya fogyókúra,
azt már úgyis megoldotta
a kormányunk fura ura.


Most csak ennyire futotta
agyamat sok eső mosta.


2010. május 17., hétfő

Ha tehetném



 Ha tehetném napsugárból szőnék  neked ruhát
 utat eléd simát,zöldellőt
és gyönyörű hajadba diadém gyanánt
mirtuszt tűznék anyai szívemből.....

2010. május 2., vasárnap

Gyökereim láthatatlan lánca




















Őrködött e táj fölöttem
hideg télben, forró nyárban
mindig ott volt észrevétlen
aggódása anyaszemű szigorában.

És e szent, nagy oltalomban
kemény ős sorsok álltak strázsát
 félig álmodott álmaimra
dobtak -mint vad csikóra - zablát.

A kihűlt vágyak fölött némán
 ősi rangotok ím elismerem,
s e mély gyökerek láthatatlan láncán-
függ a sorsom, függ az életem .


2010. április 26., hétfő

Békaidill

















Pillepalack koccan kövön
reklámtasak zörren ágon
csobogó kis patak habján
levert mázú,füles tálon
egy nagyhasú kecskebéka
mélázgat e kies tájon.

Párjára (kecskebékánéra)
két söröspalacknyira innen
szúnyoglakmározás közben
az égből, vagy valahonnan
lecsapott egy hosszú csőrű
gólyamadár, s azon nyomban
özvegyen maradt a béka.

De nini, mit látnak szemei
bizony onnan nem is távol
egy lájtos kólás doboz mögött
béka lett egy ebihalból,
de nem akármilyen béka,
egy szemrevaló leánybéka.
Nem sokára, három hétre
bölcső lett a füles tálból.

2010. április 3., szombat

Húsvét

.........Egy régi húsvét fényénél borongott
s vigasztalódott sok tűnt nemzedék
én dalt jövendő húsvétjára zsongok
és neki szánok lombot,és zenét.
E zene túlzeng majd minden haragot
s betölt e húsvét majd minden reményt,
addig zöld ágban és piros virágban
hirdesd világ, hogy új föltámadás van!


/ Juhász Gyula / Húsvét /

2010. április 1., csütörtök

Nagycsütörtök




Ma Rómába megy
templomunk harangja, szól
árva kereplő.

Oltárt fosztanak,
akár sebzett testedről
a szakadt ruhát

Súlyos a kereszt,
melyet válladra raktunk,
viszed szótalan.

Júdások vagyunk,
ezüst pénzért árulók!
Értünk halsz halált.


2010. március 30., kedd

Csipkecsönd

Csipkék csöndjébe rejtőzött a múlt
 ódon bútorok repedéseibe
tán bújócskát játszik az idővel
pedig régen volt fiatal
már százhárom éve.

Kint a sűrű függönyön túl
zsongó tavasz, fiatal csitri lány
bent az ó falak mögött
múltat idéz  kis szobád
nagymamám.


2010. március 24., szerda

elérhetetlen




A gondolatok horizontján létezel
az idők ködében bújócskát játszol
a végtelennel
fától-fáig lopódzok mögötted.
Elő-elő bukkansz hangtalan
léptekkel
vagy csak érzékeim játszanak velem?
pedig már szinte érintelek
ujjaimmal, oh hallom kéjes zizegésed
szememben fölcsillan a remény
hogy birtokoljalak
de csak szánalmas képzelgés az egész.
Te vagy az örök elérhetetlen nekem.
Te csodálatos, te  pénz!

2010. március 18., csütörtök

Didergő hírnökök

Mikor fölvirradt a nappal
zord felhőkkel, késő hóval
ifjú tavaszt riogató
sötét égen, télutóval
akkor érkeztek meg ketten
eresz alá szárnyszegetten
két kis villásfarkú fecske
régi fészküket keresve.


Dideregtek, áztak, fáztak
fecskeházat tapasztottak
fagyos sárral, száraz ággal
építettek, rakosgattak.
Én csak könnyes szemmel álltam
szorgos röptüket csodáltam
s mire ágyba bújt az este
elkészült a két kis fecske.

2010. február 20., szombat

Tavaszváró haikuk

 
Táncol a könnyű
hópehely,tavasz csókján
míg cseppé válik
§

Reccsen a fagyos
nyárfaág, zöld álmában
friss rügye bomlik.
§

Föld alatt élet
magja mozdul,ébredez
kikelet remény,
§

táncol a könnyű
hópehely, öreg télnek
kései gyermeke.


2010. január 16., szombat

vad angyal

























Koholt vádak alapján ítélték
életfogytig letöltött életre,
bírái kihallgatás nélkül
törtek pálcát álmai fölött,
hamis tanúnak idézett csalókkal
ügyvédje szövetséget kötött,
hogy bármibe vágja fejszéjét
maradjon tovább a rács mögött.

Szeretetmorzsákon tengetett évekig
bíráira csak úgy emlékezett,
mint az igazság bajnokaira.
De megtörtént,hogy vad álmaiban
még ártatlan lelkekbe költözött.