2010. december 30., csütörtök

A fehér csend

Itt fent a nagy fehérség alatt mily titokzatosság honol,
mint lepedőn átsejlő domborulatok
még az utat is belepte a hó,
s ha nem hallatszana távoli harangszó
hólepte falumba be nem juthatok.

Most minden egyes szó dadogássá torzul
csak ott tekereg bent a gondolat sűrűjében 
a sok zaj után oly jól esik a csend
de a téli horizonton extázis lapul.

Túl a fájdalmon, túl a harcon,
túl a sorsom szent határain
érzem itt rokon lettem a csillagokkal
és a puhán ringó jeges fenyőággal.

A fehér csönd megtörik a határkersztnél
érces, rekedt varjúkárogással,
téli világ most belédsimulok,
akár anya ölébe kisgyerek
gyámoltalan, dacos-bátorsággal.

2010. december 19., vasárnap

indul a banzáj

Csíkban a farkas
nem eszi meg a telet
indul a banzáj.

Pörög a film

pörög a film,
kit érdekel?
győzz meg, hogy élsz,
győzz meg, hogy élek
nehéz a tétel?
nem baj, majd tovább álmodom.
felhős örömöm
párnám alá rejtem
s ha újra érkezel
kutass csak,
míg megleled.

2010. december 12., vasárnap

ott mélyen bent

Ott mélyen bent egy kisgyerek
most félelmében megremeg,
ajkáról felszakadt dalok
megannyi szánalmas jajok
másik meg éppen megszület
fércelni azt, mi megrepedt
jövendő fénynek csókot int
könnyedén táncol, lepkeként.
Én vagyok mindkét kisgyerek
minden fáj, és semmi sem
hunyorgok nappal szembenézve,
vagy utat szövök a messzeségbe.

Hol nevettetek,
hol meg ríkatok
csüggedt ágú fűz,
vagy fénylő tűz
vagyok.

2010. december 7., kedd

havas versike

hó hullt a városra-
pelyhes
vigyázzon postásnéni-
kedves
ez a járda járhatatlan,
csak a hótól láthatatlan,
ki ne törje a bokáját
ne legyen oly pekhes.

2010. december 1., szerda

Tél első napja / haiku

Kövér jégcseppel
kopogtat az ifjú tél
sír a szürkeség.

Nem simogat már 
langyos,színtelen sugár
hópillangó száll.

Kopár nyárfaágról
varjú kiállt: vége van!
Kár, hogy vége, kár!

2010. november 25., csütörtök

évfordulók

Meleg-ebéd illatában
 nemesedett évfordulók
suhannak menthetetlen,
siratjuk a mát, a tegnapot
regélő percek, órák lényegében,
majd halkan bekoppant a holnap,
és egyre ritkuló hajszálaink után
elillanunk észrevétlen.

2010. november 11., csütörtök

Vágyom a tavaszt

Vajon a sok gaz közt van virág,
 legalább egy árva csipkerózsa?
vagy csak  szamárkóró remeg
a jajongó őszi szélben
túl a kopár domboldalba.

Még arcomba csapódik
enyhe percnyi nyár,
csókavijjogással kavarodnak
november-alkonyok,
keleten zokogva semmisül meg
az élni vágyó határ,
s hideg csókkal távoznak
táncoló tegnapok.

Még tél sem jött,
s már vágyom a tavaszt
vidám-zöldet, lepekekergetőt,
tanúit  a télnek
magból kelt természet örömét
éltető vigaszt
buja szeretőt.

2010. október 31., vasárnap

mindenszentek

Valamikor gyerekkoromban
sosem látott dédszülők sírjára
vittünk anyámmal koszorút,
gyertyát gyújtottunk,
a szomszéd sír gyertyagyújtogatója
cukorkával kínált.
Most mécsesek sorfala között
kazalnyi virággal érkezem,
sok sírra kell
gyűlnek a hantok
márványszín avar közt
nedves gesztenyéket rugdalok

Csönd van és gyertyaillat
 (a cukorka a táskámba maradt
nem kínálgatom.
Talán már nem  divat.)

2010. október 24., vasárnap

Limerick csokor

Egy kicsit bárgyú,egy kicsit pajzán ötsoros versek



Örökség 
Alig hitt fülének Béni
kifingott az agg nagynéni
sommás a bankszámla
nem teng túl a hála
rokonság a haját tépi.
*
Hős Limerick

Szép ír város hős Limerick
ott terem az ős limerik
egyik-másik pajzán
tangabugyi pajzsán
ha vízbe esik majd kimerik.

*

Ödön búja

Jól meghízott ez az Ödön
akár egy nagy zsírosbödön
maradt azért búja
nem nőtt meg az úja,
pedig azon nincs is köröm.

*

Melák szerecsen


Melák pasi ez a szerecsen
elaludt a félemeleten
alatta asszonya
na hadd el asszongya
van még legény a tíz emeleten.

*

Bölcs Salamon

Rendelkezett bölcs Salamon
ne maradjon föld parlagon
egy leány sem szűzen
van ám legény bőven
csodálta is a Pentagon.

*
Tutyi-mutyi Rudi

De finnyás lett ez a Rudi
nem tetszik a bundabugyi
szexlapot lapozgat
gatyába matatgat,
pedig milyen tutyi-mutyi.

Sírvers


Itt nyugszik Kőműves Kelemen
építészmérnök volt, de milyen
Déva vár projektje
asszonyát elvitte
lovait zabozta heteken.




2010. október 14., csütörtök

tovatűnt az indián nyár



Ma reggelre a láthatár
porcukorral volt meghintve
virágtalan akácága
fázósan borzongott össze.


Lejtős, didergő ösvényen
lúdbőrös fenyő csalóka
hagy csíknyomot maga után
a fehérlő hóharmatba.

Belekenyér tűzgyümölcse
átsejlik a fehérségen,
mint a cukrozott szamóca
fagyasztóból kivett kelyhen.


Hecsedli puhító zúzmarát
ködből előbújó patak
nyaldossa celofán-jegesre
egy hűvös percre, míg fennakad.


Az indián nyár rég tovatűnt
vacognak a vénasszonyok
nyaruk már múlt, s ők maradnak
sötét, reszkető angyalok.





A fotó Várday Béla fotóművész munkája.

2010. október 8., péntek

Gondolatok a műhelyben

Hogy valaki egy műhelybe tölti mindennapjait, már egyi speciális helyzet, ugyanis az emberek többsége irodákban, szalonokban, iskolákban és több féle puccos munkahelyen dolgozik, viszont ebben a kis, mondhatni középkori felszereltségű, omladozó épületben melózni  magában egy unikum.
Akkor hát  legyek csak megtisztelve azon helyzet által,miszerint e  szerencsés helyzet adatott meg nekem.Lubickolhatok egy egész nyári szezonban(ápr.-okt.) ebben a különleges történelemmel bíró épület kisugárzásában,ahol az elmúlt 15 év alatt(mióta itt dolgozom) az egyetlen újítás egy konnektor csere volt-az előde egy nedves reggelen falimentet mondott egy robbanásnak is beillő rövidzárlattal :)

Tehát itt töltögetem dolgos, fordulatokban nem bővelkedő  hétköznapjaim.
A válság elsöpörte mellőlem a nyugdíjra öregedett kolléganőmet, így egyedül javítgatom az útjelző táblákat.Az új, korszerű táblákhoz ugyanis modernebb felszereltség is kell, amit egy Országos Útépítő cég nem engedhet meg magának...:) Így a krízis szab határt a minőségi melónak,de ha nekik jó nekem aztán végképpen az.
Most éppen az omladozó csempekályhának dőlve kortyolgatom a reggeli kávémat, és az egyedüli kellemes dologban - a szép panorámában - gyönyörködöm.
A felhők szinte rátelepedtek a szemközti dombokra, eltakarva előlem az őszölő báránycsorda tarkaságát.
Még egy pár nap és kezdődik az un. hószezon és a mozgalmas diszpécserszolgálat. Ez a két, egymástól eléggé eltérő meló adatott meg nekem a mindennapi kenyér előteremtésére.

Szemléltetem a fent leírtakat:
Ez a bejárati ajtó ,színessé csak a veder vízről visszaköszönő szivárvány teheti

A "korabeli" falon ásatásokat végzett egy pancser villanyszerelő,a  vezeték rögzítése már az én kezemet "dicséri" :))
"Uzinele Timpuri Noi " Bucuresti-anno domini 1947....
nem éppen mai darab a kompresszor, de istenemre éktelen zajt képes produkálni...:)

A faliszekrény "rozettás" diszítése ejti gondolkodóba az ide betérőket a tartalmát illetően...:)

az egészségügyi ládán feltüntetett sárga nyíl pedig egy  megkönnyebbülési helységbe vezet,amit bizonyos okokból nem illusztrálok...

Ezek a "művészeti alkotások" a bizonyítékok arra,hogy nagyon unhattam magam:)

Ő pedig Kutya, a nem éppen szellemes  nevű céges kutyalegény.

2010. szeptember 29., szerda

rongyos szavak

Jössz zilálva, kifulladva,
de hát miért töröd magad,
szó meg vers mi céllal tolong
kitörésre, szív szakad?

Csak úgy beesel hörögve
gyengén sápadt-betegen
érthetetlen foszlányokban
lóg szógúnya testeden.

A sok lim-lom, kacat  mélyén
értelmetlen gondolatban
egy szentjánosbogárnyi fény
közbe-közbe meg-meg villan.

Micsoda nagyképűség!
a lomnak nincs szűksége fényre
Tűzzé váljon, éjkorommá,
szálljon szélben sötét pernye!


tegnap még,ma már

Tegnap még a kiskertbe vígan,
ma már a tűzhelyen zsírban
irul-pirul
a zsenge csibe,
kit ízibe szolgáltak fel
főételnek
a nagyhasú házmesternek.

Óh Uram,  micsoda garázda,
vagy talán parázna
nyögdécseléssel
hangos nyeléssel
tünteti el
két szussz között
a leves mögött.

Jól fésült
pudlikutyája
az előszobába
két lábra állva
áhítattal vakkan
kis csontra várva.

Tegnap még
asztal mellet vígan
szende sült csirkével
párban,
ma már egy kórházi ágyon
egy lestrapált
bőrdíványon
plafonra szált
legyeket számol.


Itt fenn ,ott lenn

Itt fent


Idefent, ha körbenézek
kékek a hegyek
sötétzöld fenyőcakkos
csipkeszegélyek
szurkálják az ég végtelenjét.

Ott lent

Odalent a nyalka Olt
görget sekély vizén
sok múló századot
és egyre csak hordja,
mint ember a keresztjét.


giccses őszi vers

Őszillatú bokrok sárguló ligetek
szívem szerint én is itt ülnék veletek
bánatgyilkolónak,
könnyriogatónak,
télvidámítónak
szednék belőletek.
Ködkabátú reggel
melegítenétek,
hóviharos éjjel 
szólna víg zenétek
szívemre-lelkemre
gyógyírt terítnétek
Őszillatú bokrok,
sárguló ligetek.


2010. szeptember 21., kedd

öreg könyv a kispadon


Halk szél röppen
bokor rezzen
vén könyv lapján
átzongorál.
málló lapú
igazságon.
Zeng a lelke
zeng írása
zeng az egész
borítása.
Benne guggol
egy nagy titok
amit épp most
olvashatok.
Édes illat
tudás illat
szók bölcsője
gondolkodás
puha földje.
Csillag fekete
égbolton
sziklából fakadó
hűs folyó
hol boldog,vagy bús
út kanyarog:
társ,
barát,
szerető
tudás itala
beléd kortyolok.


2010. szeptember 20., hétfő

Elvirágzik lassan a nyár

Elvirágzik lassan a nyár
a homályló erdő dermedt
árnyéka összerezzen
köddel ölelkeznek a fák
hóharmat cseppet sírnak
a szürke égen.

Varjak vijjognak árva gólyafészken
hűvös percekbe fordul langyos óra
túl a dombon riadt árvafenyő
adja meg magát, mintegy végszóra
a természetnek.


2010. szeptember 2., csütörtök

csonkig égő álmok

A sok összefüggés között
e józantalan, vad világban
csonkig égnek viasz szívek,
a hibák, s apró erények
-mert ugye ki aki hibátlan-?

Időrabló, értelmetlen
apró álmok vele égnek
elszállnak, mint hideg sóhaj
köddé válnak, ezüst köddé
s szállingózva visszahullnak
 csonkig égő viasz szívre.


2010. augusztus 31., kedd

Vihar


Villám nyalja a sötét eget
sír, zokog a riadt erdő
ijesztő mennydörgés fenyeget,
szilfába csap szilaj ménkő.

Derékba tört az óriás,
halhatatlannak hitt őrfa
felsebzetten üvölt, sajgás
telepszik rá a viharvert domboldalra.

Vészkijárathoz tolongnak
esőriadt fabogarak,
összetört fészkeket siratnak
tépett szárnyú   bús madarak.

Eső múlik, vihar lankad
sárlét iszik jéghideg föld
színességes  szivárvány ad 
szilfa reményt, mit ketté tört.

Láthatatlanság

Rajtam mért idők peregnek
a briliáns, hűvös percre
csillagszikrákra bomlanak,
s ráhullnak a sötét égre.

Sikoltnak a csend hangjai
riogatnak vak törvények
száguldó kis pillanatok
állnak sorfalat mögöttem.

Kacagva nyitnak álomkaput
a jövőre  rálátást leltem
gyöngyharmattal megszórt tejútban
tűnődéseimre halk választ nyertem.

Bár tolongnak a fényesség körül
milliónyi lámpabogarak,
eldugott  kis zugát e létnek:
Láthatatlanság.Többre tartalak.


2010. augusztus 30., hétfő

Önkritika

Verseim fogatlan farkasok,
üvöltenek, de nem harapnak

néha gyengécskék,
néha még gyengébbek
művészileg hiányosak
néha tipikusak
néha kritikusak,
de soha nem általánosak
énbennem születtek,
mint a ma született bárány
egyik sem esélyes
nem is oly veszélyes
csak betű betű hátán.

Talán nem kellett volna megíródnia,
mert nincsen meg bennük az ideológia,
 énbennem megvan  az önirónia,
úgysem  lesz belőlük nagy rapszódia.....


Heje -huja rózsa

Ez a rózsa piros volt
amíg le nem hullott
a szerelem is igaz volt,
amíg el nem múlott .

De a tövis megmaradt
hervadt rózsa ágán
egy kis szirom fennakadt,
mind csomó a kákán.

Heje huja rózsa
többé le nem szedlek
tövis, ha nem volna
akkor leszednélek.

m.

a hegyek szabad vándora


utam selymes mező,
göröngyös sziklaoldal
sűrű köd az étkem
s mézédes nyírfa,

italom, mi tükröm
buja rekettyék közül
kandikáló forrás,
sebet, ha ejt az ág
balzsamként gyógyít
bársonyos folyondár.

Lelkemnek szabadságos
vágya,ím
beteljesedett
s madárdalokkal
szállok kikeletnek,
s majd nyugatnak
megint.

2010. augusztus 29., vasárnap

egyszer elmegyek

Egyszer elmegyek,
nem visszhangzik pusztában
kiáltó szavam

fújnak más szelek
lábnyomomból egy szarvas
 hűs vizet iszik.

Csendesen neszez
hantomon hulló levél,
nem sír utánam

öntelt sivárság,
gőg,emberárnyékú világ
ebben halt szavam.

Ne hamis zajjal
zengő ál dicséretek,
ne üres szavak!

Inkább táncoljon
csárdást kék katángkóró,
 éneklem magam.
.

2010. augusztus 26., csütörtök

Oltszagú Olt





Most is ugyanúgy hajlik rá a fűz,
 ismerős illatú a csobbanó patak
frissen, játékosan tépdeli az ágat
a rásütő  Nap szememben visszatűz
gördülő, izgő-mozgó fénye elkápráztat.

Akár törött tükör, vakít
gurulnak felém emlék-gombolyagok
jönnek emberek,őseim, ükeim
csizmájuk koppan  parti kavicsokon.
Az asszonykendő vasárnapi, kasmír
keményen ropognak ezüstös kontyokon.

Csobbannak oltszagú évtizedes kövek
gyerek-kacajgások, tegnap volt
vagy évszázadok merültek el
 a mosódeszka mellet
emberarcú kövek.




2010. augusztus 17., kedd

imádság e nyelv





Menedék e nyelv
életborral telt kehely,
aranyló mező.

Imádság e nyelv
altató mese,csermely
és tenger.Örök.

Rózsafa e nyelv,
rőt márványlap a síron,
örökzöld fenyő.









2010. augusztus 16., hétfő

titokillatú sarkantyúvirág
















megfájtam
minden fájást,amit
nekem rendelt el az Ég.
erényeim
egyre növekednek
ős vétkeim mezején.
itt virít
titokillatú sarkantyúvirág,
ahol földig ér az ég
hangtalan
mezítlábas léptek
alatt följajdul a nyári éj.


2010. augusztus 11., szerda

A szakma becsülete

Falusi házikónk felújítása nagyon apró léptekkel mozdul előre, de még mindig haladó tendenciát mutat...
Hétfőn érkeztünk haza az anyaországból (ahol nagyon sok kellemes élményben volt részünk), és már szerdán azaz ma nagy munkákat tudhatunk magunk mögött a kis hétvégi portánkon.  Ereszünk ugyanis még nem volt felszerelve, ami okán eléggé beázott a kicsinykisház oldala. ezért éppen itt volt az ideje ezt a munkát elvégezni, azaz elvégeztetni, mivel nem igazán értünk a bádogos melóhoz.De annál inkább az a két ügyes cigány ember, akit megfogadtunk erre a munkára. Az ők kezüket dicséri a csillogó-villogó ereszünk :)


Az apa ügyesen formázta a bádogot,

 fia pedig a helyére szerelte.


(az ajtón lógó függönydarabnak most éppen szúnyog-légyháló funkciója van, hát mit mondjak, megtalálták az utat alatta D D 

 

én addig leszedtem a héten beért zöldségeket.Az uborka akkorára nőtt ,akár egy tök...

a zöldbabot el is teszem télire, most éppen ott rotyog a nagyitól örökölt lábasba.
A sok eső ellenére ügyeskedik a krumpli is

a fű  megnőtt a távollétünk alatt, az emberem levágta, hadd száradjon amíg ott tartózkodunk...

Épp a citromfüvet tettem száradni,amikor észrevettem,hogy valami motoszkál a favágó mellett

aranyosak, nem?
Miután elmosogattam.

jöhet egy kis pihenő.
Ez volt egy nap története a  kicsinykisházikónkban:)

2010. július 28., szerda

felhők mögül a nap




















Felhők mögül előkacsint 
csalafinta napsugár
bokrok ágán, pókfüggönyön
gyémántgyöngyön szikrát hány.

Tüze csengve, csillogva hull
nedvtől teljes felleg-árra
apró napcsókok csattannak
kéjtől elnyúlt rét hajára.

Kolompszót hord enyhe szellő
a nyáj éppen ott delel
nedves szőrű bárány béget
és a visszhang rá felel.

Pára-ködből beint a hegy
szárnyat bontnak álmai
lassan-lassan behegednek
a természet sebei.

                               

2010. július 23., péntek

remény

mennyi szál köt a
földi anyaghoz
kéjes ájulathoz,
és a csalóka reményhez
hogy talán egyszer
talán valamikor
nekem is szól egy dal.....


2010. július 21., szerda

székely dialógus















Szól a székely a fiához
-hallod-e te fiam János?
eladom a tarka ökröt
vegyél rajta sok füzetet,
azt beszéltük meg anyáddal,
ha végzünk a szénával,
hogy bémenyünk Szeredába
s béíratunk iskolába.

Azt eccer ne! kiállt János
há mi vagyok én, plébános?
nem vagyok az, s nem es leszek
inkább pityókát űtetek.
-Ültetsz te a nénéd kénját
reggel behozzuk a szénát,
utána meg alász-plajbász
irány a vasútállomás
két biléta a markunkba
s igyenesen Szeredába!
Ott tanítsák mi az áncváj,
vagy angolul on dáj oh máj!
-Minek tanuljak én nyelvet?
minap itt járt három német,
vagy ángélus, tudja Isten
csak azt monták állesz bitten
ők tudtak, de mit értek el vele?
semmit,
de megtanulták, a keservit.

jól van János,te döntöd
megmentetted az ökröt.


2010. július 20., kedd

hétfordulóóóó

Harminc füstös év után
a múlt hétfőn délután
úgy kb két óra után
hosszas töprengés után
letettem a cigarettám

 Agyő Pall Mall
light meg slym
nagyon imádtalak ám,
ennek vége van babám
(és amint már említettem...)
harminc füstös év után
hosszas töprengés után
2010 július 12 -én délután
........................................


:-))