2009. október 18., vasárnap

az idő sorsa

Ördögszekeret görget az őszi szél,
vadul röpteti át a sekély Olt vizén
gurítja kopár, tar mezők fölött,
mint bolond ki maskarának öltözött.

Még egy-két órára visszanyúl a nyár
fürdeti a kertet langyos napsugár,
de keletről érkezik a tél
a szürke felhő hóesőt ígér.

Elmúlás illata lengi át
a félig kopár fakoronát,
szarka szárnyától leijed
a pár levél, mi fennrekedt.

Csatát veszített az ősz
a keleti sötét szürkefelleg győz,
a súlyos esőcseppeken át
nem látni már színes szivárványt.

Az idő sorsa beteljesedett
önként vállalt magára vad telet,
de bent a szobában pattogó tűz mellett
a tavaszról már álmodni lehet.


3 megjegyzés:

Péter bácsi írta...

Nem írtál semmi rosszat, sőt tetszett a humorod, mint ez a versed is!

monik írta...

:))) akkó jó!

Péter bácsi írta...

Hát persze, pusszantalak kedves vagy nekem.