2009. október 27., kedd

Szerelmes E-k

Kecsegtet  meztelen tested melege
ez feleletem neked szerelmem,
mely hetvenezerszerhetven perce erede
ne szeresselek?
ez megengedhetetlen nekem!.

Szemem elmereng lelkeden,
mely nem tele kehely,
de benned leltem rejtekem
s megmelengetett e hely.

Gyermekek,melyeket nemzett tested velem
nevetnek velem meg veled,
de te el-el feledted
mely tettek teremtek neked, de feledem
s te feledd melyet tettem ellened.

2009. október 25., vasárnap

Hontalan hazában


Idegen ország szívében
zsebkendőnyi táj,
melyet vad történelem
el-vissza cibál,
hontalan sors
saját őshazában
ki nem egyenlített
évszázados számla,
és gyűl, egyre gyűl
a megalázó gúny,
akinek gyökere
messze, mélyre nyúl,
a közönyös olvad
a pénz bizony nagy úr.


Viharverte fenyők
tépve, megalázva
remény egének
nincs vezércsillaga
 hegyek vándorának
ki utat mutathatna,
és gyűl, egyre gyűl
a megalázó gúny
dacos kéz a zsebben
ökölbe szorul,
de csak ennyi,
tenni képtelen
páncél nélkül
melle védtelen.

Pedig nem árva
e talpalatnyi föld,
népbutító szókra
anyja kétkedőn
hárítá el
a kinyujtott kezet,
és levegőt markolt
a csalfa képzelet,
és gyűl, egyre gyűl
a megalázó gúny
dacos kéz a zsebben
lassan ellazul.


2009. október 23., péntek

életem







Volt farsangom
vigalom,
böjt követte
víg napom,
volt szememben
ragyogás

könnycsepp űzte
csillogás.


Szavak voltak
ajkamon,
némán tűrtem
bús napon,
átölelt a
szeretet,
gúzsba kötött
gyűlölet.

Mámorító
hajnalok,
csodaváró
nappalok,
nem teljesült
álomvágyak,
gyermekszűlő
boldogságok.

Táncoltam tiszta
hópelyhek között,
zokogtam fájó
koporsók fölött .
Múltam,jelenem
énné ötvözött
lelkembe egyre több
béke költözött.


Jövőm takarja
titok fátyola
Isten tudója
jó,vagy mostoha.

2009. október 18., vasárnap

az idő sorsa

Ördögszekeret görget az őszi szél,
vadul röpteti át a sekély Olt vizén
gurítja kopár, tar mezők fölött,
mint bolond ki maskarának öltözött.

Még egy-két órára visszanyúl a nyár
fürdeti a kertet langyos napsugár,
de keletről érkezik a tél
a szürke felhő hóesőt ígér.

Elmúlás illata lengi át
a félig kopár fakoronát,
szarka szárnyától leijed
a pár levél, mi fennrekedt.

Csatát veszített az ősz
a keleti sötét szürkefelleg győz,
a súlyos esőcseppeken át
nem látni már színes szivárványt.

Az idő sorsa beteljesedett
önként vállalt magára vad telet,
de bent a szobában pattogó tűz mellett
a tavaszról már álmodni lehet.


2009. október 9., péntek

őszi vers,vagy valami hasonló

Tovatűnő őszben
baktat az idő,
mint hét szűkesztendő
után bőséggel kecsegtető
számvető erő.
Gyümölcseit beérlelte
dolgait elvégezte,
s ha el járt is felette
az óra
nem tér nyugovóra
még nyújtózik kicsit.
Ha ködét szétfújja
előbukkan újra
gazdag pompája
a színnek,
s illatától mámoros
levelek között
baktatunk
lassan
a tél felé.


2009. október 1., csütörtök

Ránk is lenevet a Nap

Pöffeszkedj gőg, hordd orrod magasba
éreztesd személyednek királyi nagyságát
fényezett cipőd ne lépjen az élet sarába,
mert csak te érdemled a lét napos oldalát.

Mint eső után előbújt hernyókra
nyugodtan taposs rá a férgesére
nem is érdemel mást a munkás a béna,
csak a trónon ülő méltó a bérére.

A kalácsban nektek nagy mazsola dukál,
s nyilván több a töltelék, mind a kalács,
a maradékot a seggnyalóknak dobjátok
hadd érezzék értékes tettük diadalát.

De van még, ami elkerülte éles figyelmetek:
a levegőt nem méri drága mérőműszer,
és a Nap ránk is ugyanúgy lenevet,
mint reátok, de még ezerszer is szebben.
Miért ne!
Szebben még ezerszer!