2009. július 20., hétfő

Rekviem anyámért,apámért
















Kutatom egy ütött-kopott
régi láda titkait,
feltárom a gyermekévek
 becsben tartott kincseit.
-Egy piros pettyes kisruha,
egy topán, egy rongybaba,
amit apró maradék anyagból
anyám keze alkotott.
-Horgolótűk,csipkeminták,
melyet becsben megőrizem,
egy kötény-a nagyanyámé-
melyben legelőször főztem,
amíg ő a kispadon
zoknit stoppolgatott.
-Egy toll bőrtokkal - az apámé,
mellyel  egy fakókék  füzetbe
verset írogatott
és legnagyobb kincs, ereklye-egy notesz,
melynek minden lapjához
egy történet tartozott.
Harmincnégy édesanyám,
kilenc éve, hogy apám elment
pihenésetek legyen csendes
rátok mindig szeretettel emlékezem.
Örök álmotok legyen
békés nyugalom
életetek bére, isteni jutalom.













2009. július 13., hétfő

Apró gondolatok

















szürke por

Felhők fölé emelkedem,
hogy esőben is láthassam a napot
s amikor újra visszaereszkedem
szürke por üli meg arcomat.




szeretet vers


Ha a szerelem él- csupán erotika,
ha elmúlt -akkor meg fájdalom,
én csak a szeretetről vagyok képes írni,
ami örök, s nem csak egy fogalom.


asszonysorsok


Mint annyi pajzs az élet harcaiban
védő-óvó karok a családi bástyákon,
életadó szent oltáraitokat
díszíti csodás öröm és fájdalom.


szétpergő gyöngyszemek


A felszínes kapcsolatok
vékony szálra fűzött gyöngyszemek
amik egy apró érintésre
nyakamról szanaszét peregnek.


2009. július 11., szombat

Csak egy vers
















Meggyötört történelmünk homlokából
kisimítnám ráncok ezreit
a gyilkos tollvonást,amit
gyászjelentőnkre vetettek
leradíroznám a könyv lapjairól.

Jogosultságunkat vitatók arcára
ráfagyasztanám öntelt vigyoruk
hegyeink ormain a Zászló lobogna
tárogató hangja, s népünk magyar dala hallatszana.

Hogy kevés lennék mindehhez legyintesz?
Én egyedül kevés, de vannak még százezrek,
akik székelyül élnek, és magyarul remélnek
ők is egy igazabb, szebb jövőbe hisznek.


2009. július 7., kedd

nyári alkonyat

















Szelíd nyári alkonyat
naptemető pillanat
holdszülető bámulat
elringató bódulat.

Tóra vetült árnyékfát
szellő lenget s holdvilág
messzejáró napnyugtát
éj követi,  csillagár.

Megrezzen a sima tó
béka csobban halihó
szúnyogot falt ó de jó
telebendő csudajó.

2009. július 2., csütörtök

eső után









Viharos éj után ragyogva kél a Nap
a tisztára fürdött világ frissen, üdén ébred
mint ezernyi smaragdzöld kiskövek
csillognak az ágon apró esőcseppek.

A harangvirág apró csengettyűjén
szárítkozik röpkeszárnyú lepke
szétteríti szép tarka szárnyait
aprókat rezzen nedves rovarteste.

Csintalan madársereg csattog
hálásak a friss üdezöld világért
színes szőnyegét virítva
velük örül erdő, mező s a rét.

Bámullak Természet, mily tettre vagy képes
s csodálom a mindent mozgató erőd,
de mind e forgatagban, borúban-derűben
Istent érzem mindenek fölött.