2009. május 8., péntek

A Napba Öltözött Asszonyhoz




















Sorsomnak szétfoszlott köntösét
lábad elé helyezem Anyám,
foltozd meg égi jóságoddal,
fénykezeddel viseltes ruhám.

Itasd át kérlek nagy szereteteddel
az élet porától sújtott lelkemet,
napruhádnak az érintésével
oszd meg vélem szent kegyelmedet.

Ha nem találsz méltónak,
hogy magadhoz felemelj Anyám,
hajolj le kérlek csak egy percre,
s add rám újra viseltes ruhám.

Most csak egyedül én állok
szent szobrod lábai előtt,
de jönnek majd emberek,
kiknek még viseltesebb a sorsköpenyük.

Áldó kezed őrájuk tedd Anyám,
hol nagyobb a szűkség, a szenvedés,
én majd még viselem feslett sorsruhám,
erőt Te adtál nékem Szűzanyám.

2 megjegyzés:

Péter bácsi írta...

Kedves Monik! Ez a versed nagyon megható és igen tetszik, rendkívüli!!!!Tudsz még ilyen szép érzelmeseket?

monik.T. írta...

Az attól függ kedves Péter bácsi,hogy éppen mi az ami foglalkoztat.
Szép vasárnapot kívánok!:)