2009. április 8., szerda

élet vonat

Évszakok után lépkedek
utánam az évek,
s a rengeteg
móka meg kacagás
meg bánat
meg lázadás
marad.
A kattogó vonat átsuhan
buja zöld réteken,
elhalad,
felégetett tarlót
maga mögött hagy
az élet vonat.
Idegen szemekben tétova
gondolat morzsa
pillanat,
reszkető kezekkel
integet
az állomáson a tömeg,
a vonat fékez
lassít és megáll.
Akinek muszáj az leszáll,
a többi lehúzza az ablakot,
s kitekint,
egy távozónak odaint,
majd visszaül
és elmereng.
Az élet vonat tovább
zakatol,
hosszú az út,vagy
megáll valahol
kérdezed,
a kalauz rábólint,
s te nem érted.
Évszakok előtt lépdelek
utánam telek,
s kikeletek,
életem delén robogok
utánam évek,
s tegnapok.
Előttem a titok,
hogy vajon még
meddig utazhatok?

3 megjegyzés:

Vállalkozásom megszűnt írta...

Bizony meddig utazhatunk? Értem a kérdést!Jó!!

szeterka írta...

Nem mindig jó dolog ezen tépelődni,nem szokásom,csak most ilyen volt a hangulatom:)
Köszönöm a hozzászólásaidat!

szeterka írta...

thanks,and you too !