2009. március 13., péntek

A völgyek vándora

Wass Albert

Hányszor hittem,hazám a fény hazája,
s a völgyek szürke rabja nem vagyok,
völgy vándorát a hegyek csókja várja
és utam egyre feljebb kanyarog.
S ó,ti kegyetlen rózsaszin hegyek
gyenge-elém hányszor emeltetek
hajnal-pompában búskomor falat!
S az utam völgy,ezerszer völgy maradt.

Most este van.Nem látom már az utat
hátha most hegyre fölvezet?
Hátha holnap könyörül a távol
s kanyargós úton nyújt testvér-kezet,
szelek dalolnak"messzeföldi- vándor
rokon karokba visszaérkezett!"

Virrad.A völgyek csoda-váró rabja
távol hegyekre bizva feltekint.

DE ÚJRA VÖLGY,JAJ VÖLGY MARADT MEGINT.

1 megjegyzés:

Péter bácsi írta...

Tudod Wass Albert a kedvencem, s talán meg is érted a felzúdulásomat, hogy a jelenlegi olvasótáboromból csak 1 ember jelentkezett a múlt évben rendezett emlékversenyre, amit Barta Katával szerveztünk.
Ez is az egyik ok amiért elment a kedvem!